Harmincöt éves vagyok.Nem akarok gyereket.Erről másokkal nem beszélek. Olyasmi ez, amit szégyellek, amitől tartózkodom, hosszú szóbeli kerülőket teszek körülötte. Amikor a barátaim a gyerekvállalásról beszélgetnek, másra terelem a szót. Nem akarok hajthatatlan vagy makacs lenni, mert aztán egy nap hirtelen arra ébredek, hogy olyan lettem, mint ők, egy átlagos, harmincas nő, aki teherbe akar esni, családot akar alapítani, ki akarja bővíteni az életét, a testét, a szívét, hogy önmagán kívül más is elférjen benne. Szabad meggondolni magunkat.
