„A szőlő a legnagyobb tanítómester, a legkeményebb jellempróba. Élettel és halállal ismertet. Aki tavasszal nem kapál a hegyen, arra ősszel már temetőben szórják a földet, tartják a helyi emberek. Meg a jó kapásokat már mind a sírba tették. Ez is tudomány, mint a kaszaélezés meg a fröccs-csinálás.   [>>>]

„A szőlő a legnagyobb tanítómester, a legkeményebb jellempróba. Élettel és halállal ismertet. Aki tavasszal nem kapál a hegyen, arra ősszel már temetőben szórják a földet, tartják a helyi emberek. Meg a jó kapásokat már mind a sírba tették. Ez is tudomány, mint a kaszaélezés meg a fröccs-csinálás. Aki a tőkén nem tanulja meg saját helyét a világban, menthetetlen ember. De legalábbis kisreményű. Mert nagyobb dolgot, mint néhány évtizedre egy dűlő szolgálatába szegődni, nem lehet elképzelni sem – írja könyve előszavában Fejérvári Gergely irodalmi szerkesztő, borászati író. A stílus is mutatja, hogy nem szokványos tanácsadó kötetről van szó. Bár a szerző alapvetően a szőlőtermesztés alapjaiba vezeti be az olvasókat, el is gondolkodtatja vagy éppen megnevetteti őket. Az első részben arról elmélkedik, mire is a jó a szerző, valamint bemutatja a szőlőtermesztők romantikus, racionális, utánzós, életközepi válságban lévő, öröklős, menekülős, hirdetési, gyűjtői és értelmiségi változatait. Ezt követően ír arról, hol és hogyan vegyünk szőlőt, ennek kapcsán bemutatja a borrégiókat és borvidékeket, az ideális szőlőfajta megtalálása érdekében pedig a fehér- és kékszőlő fajtákat. Jellemzi a szőlőt, mint növényt, ír a telepítés mikéntjéről, a szőlő szaporításáról, az ültetvény kialakításáról, a szőlőben végzett zöldmunkáról, a talajművelésről, a növényvédelem kérdéséről, végül a szőlő éréséről. A függelékben a szőlészeti eszközpark bemutatása, az ajánlott és felhasznált irodalom listája, valamint a karikatúraszerű illusztrációk készítője, P. Szathmáry István szórakoztató képregénye (Utószó, avagy szót kér az illusztrátor) kapott helyet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]