A szemünk előtt s tőlünk egyáltalán nem függetlenül zajló klímaváltozásra, valamint a küszöbön álló klímakatasztrófára az egyes országok, a különböző politikai nézetekkel, iskolázottsági szinttel vagy mentalitással bíró egyének és közösségek eddig igen eltérő válaszokat adtak. Vannak, akik   [>>>]

A szemünk előtt s tőlünk egyáltalán nem függetlenül zajló klímaváltozásra, valamint a küszöbön álló klímakatasztrófára az egyes országok, a különböző politikai nézetekkel, iskolázottsági szinttel vagy mentalitással bíró egyének és közösségek eddig igen eltérő válaszokat adtak. Vannak, akik tagadják, hogy bármi probléma lenne, mások összeesküvés-elméletekbe, illetve megint másik a napi rutinba menekülnek. De egy közös pontot megragadhatunk mindannyiuk esetében, melyre a jelen kötet szerzője is felhívja a figyelmet, mindenki próbál félrenézni vagy éppen hurráoptimista módon megoldást találni. Jem Bendell neve világszerte az általa kidolgozott világnézet révén vált ismertté: a University of Cumbria professzora ugyanis abból indul ki, hogy a világot, a klímát és a társadalom és gazdaság jelenlegi helyzetét nem lehet megőrizni, már késő ezen javítani. Úgy gondolja, hogy teljes összeomlás helyett lassú visszafejlődés várható, elkerülhetetlenül közelítenünk ehhez, nem tehetünk semmit, az egyén, de a kormányok is tehetetlenek. Viszont éppen az elkerülhetetlen vég (átalakulás) belátása bírhat pozitív felhajtóerővel, mivel így más szemmel nézhetünk a jelenünkre, s kitalálhatjuk, hogy mit gondolunk megőrzésre méltónak. „Abban szeretném támogatni Önt, hogy minél átfogóbban szembesüljön a Földünket sújtó polikrízis teljes skálájával, keresztülmenjen a szükségszerű megdöbbenésen, hogy aztán hiteles és őszinte válaszokat találjon e kihívásra. Többek között így vezeti be vaskos könyvét az elismert kutató, aki ezt követően a mélyalkalmazkodás (deep adaptation) részleteit is felvázolja, valamint pontról pontra bemutatja, mi és hogyan ment tönkre körülöttünk, s hogy miért nem lehet ezen már (egyelőre, s az emberi lépték szerint) változtatni. A tizenhárom fejezet a gazdasági összeomlást, a pénzrendszer összeomlását, az energiaellátás összeomlását, a bioszféra összeomlását, az éghajlati rendszerek összeomlását, az élelmiszer-ellátási rendszerek összeomlását, a társadalmak összeomlását részletezi, majd a tudás szabadságára, a növekedés kényszerétől, illetve a bankoktól való megszabadulásra tér rá. Végül olvashatunk a természetes szabadságról, az összeomlás és a fejlődés szabadságáról, illetve a hamis zöld globalizmustól való szabadulásról. A kötet végén a szerző megszívlelendő következtetéseit találjuk, valamint a hivatkozásokat – széles körben ajánlható mű. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]