Márai két regényét tartalmazza a kötet. A Bébi vagy az első szerelem címűt 1928-ban írta, míg A nővér 1946-ban látott napvilágot. Az eredeti kiadások óta egyik regény sem jelent meg, ezért azután örömmel üdvözölhető, hogy a Helikon Kiadó fűzött és kötött változatban is útjára bocsátotta Márainak   [>>>]

Márai két regényét tartalmazza a kötet. A Bébi vagy az első szerelem címűt 1928-ban írta, míg A nővér 1946-ban látott napvilágot. Az eredeti kiadások óta egyik regény sem jelent meg, ezért azután örömmel üdvözölhető, hogy a Helikon Kiadó fűzött és kötött változatban is útjára bocsátotta Márainak ezt a két, naplóformában megírt történetét. A Bébi főszereplője, naplóírója, a felvidéki kisváros gimnáziumában tanító latintanár, aki elérve életének ötvenedik esztendejéhez, tekintélyes szakállal és egyéb külső jelekkel is azt látszik igazolni, hogy már nem tartja magát fiatalnak. Amikor a kellemesen eltöltött üdülés után visszatér tanítani, nem csekély ellenérzéssel fogadja, hogy az ő gimnáziumukba is bevezették a "coeducatiót". Az osztályában van egy általa gyönyörűnek látott kislány, Cserey Mária, aki valósággal megbabonázza a középkorú tanárt, aki - hogy koránál fiatalabbnak látsszon - levágatja a szakállát, és új, világos öltönyt csináltat. Ám kétségbeesve tapasztalja, hogy Marikának egy pattanásos képű kamasz, a Madár gúnynevű eminens tanuló teszi a szépet. S bár a fiú az osztály legjobb tanulója, a latintanár annyira féltékeny rá, hogy egy ártatlan szerelmes levél miatt - itt nevezi Madár Marikát Bébinek - az érettségi előtt kicsapatja a kitűnően tanuló diákot, elvágva ezzel a szegény sorsú fiú útját a továbbtanulástól. Tettének valódi oka lassan körvonalazódik az osztály és a tanári kar előtt is, így azután a tanár úr nevetség tárgyává válik, hamarosan idegileg összeomlik és visszasüllyed magányába, ötvennégy esztendejének zárt, öreges világába. Máriai élvezetes stílusban festi meg a felvidéki kisváros miliőjét, a magányos, öregedő tanár alakját, talán egy kicsit jövendő önmagát is megmintázva benne. A nővér története a második világháború idején játszódik. Az író a karácsonyt az erdélyi havasokban tölti, és itt a szállodában egy megrendítő öngyilkosság - egy idős házaspár vet önkezével véget életének - hozza öss ze a híres zongoraművésszel és zeneszerzővel, a Maestróval, akit Márai mindvégig csak "Z"-ként emleget. Igaz barátság szövődik közöttük, ám a háború nemsokára messzire sodorja őket egymástól. Az író évek múlva csomagot kap a svájci nagykövetségről, amelyben "Z"- végrendelete szerint ráhagyott - naplója van. Ennek a naplónak a szövege olvasható a kötetben. Az írás a művész tragikus életét tárja föl, súlyos betegségét, majd a lábadozás reményteli időszakát. Eközben a pokol útvesztőin bolyongnak gondolatai, már-már föladja az életért folytatott harcot, de szerelmének kitartása, hite visszahozza az életbe. Valójában a napló azoknak a gondolatoknak a rögzítése, amelyek a Maestrót az élet és halál mezsgyéjén foglalkoztatták. Filozofikus magasságokba hasító gondolatok ezek életről és halálról, szenvedélyről és hitről, Istenhez való viszonyról, szerelemről és számos, az emberi lét értelmét meghatározó kérdésről. Bár Márai pókháló finomságúra szövi gondolatainak hálóját, az olvasót valamennyi értékes gondolat és a belőle továbbszőtt szálak foglyul ejtik. A kötet igazi olvas-mányélménnyel ajándékozza meg nemcsak a Márai "hívőket", de minden olvasni szerető embert. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]