Tonelli Sándor közgazdasági szakíró és helytörténész részint az események átélőjeként, részint a források földolgozásával írta meg A franciák Szegeden (1939) című tanulmányát. A belgrádi fegyverszüneti egyezmény jóváhagyásával történő 1918-1920 közötti kisantant területfoglalások következtében a   [>>>]

Tonelli Sándor közgazdasági szakíró és helytörténész részint az események átélőjeként, részint a források földolgozásával írta meg A franciák Szegeden (1939) című tanulmányát. A belgrádi fegyverszüneti egyezmény jóváhagyásával történő 1918-1920 közötti kisantant területfoglalások következtében a dél-alföldi város megszerzése mind a románok, mind a szerbek céljai között szerepelt, az ő számításaikat húzta keresztül a francia megszállás, amely 1918. december 15-én vette kezdetét; az idegen uralom 1920. március 1-jéig tartott. A kor legizgalmasabb napja 1918. március 22-e volt, ekkor Neuberger Frigyes vezetésével maroknyi elszánt szegedi puccsot kísérelt meg a francia hatóságok ellen. Tonelli Sándor adat- és részletgazdag művében voltaképp a szegediek és a megszállók viszonyát tárgyalta, és ebben a keretben mutatta be, hogyan hatottak a forradalmak és az ellenforradalom Szegeden. Volt olyan időszak, amikor senki nem tudta, kié a törvényes hatalom és ki a törvénytelen erőszaktevő. A káoszban voltaképp a franciák tartották fönn a rendet és biztosították a közellátást. A szerző pontosan leírta a hadiállapot körülményei között élő Szeged gazdasági és társadalmi viszonyait. A nemzetiségi kérdés jeles kutatója, Jakabffy Elemér a határváltozás után visszatért dél-erdélyi szülőföldjére, így a maga tapasztalatai, illetve naplójegyzetei alapján írta meg itt közreadott tanulmányát (1919). Krónikaszerű pontossággal számolt be Krassó-Szörény vármegye román megszállásáról, Lugos szerb, majd francia kézre kerüléséről, a helyi megmozdulásokról. A szerző azt a folyamatot kísérte figyelemmel, végül is hogyan jutott román kézre a dél-erdélyi vármegye. Gondolatai rendre oda futnak ki, hogy ez a kis darab magyar föld – mint cseppben a tenger – példázza a magyarság egészének tragédiáját. Jakabffy olykor szinte elbeszélő modorban idézett epizódokat, máskor elméleti síkon mutatott rá az események összefüggéseire, indítékaira vagy következményeire. Az olvasmányos, memoárnak is tekinthető írás az I. világháborút követő tragikus időket irodalmi fölidéző erővel jeleníti meg. A kötet – Tonelli Sándor tanulmánya okán – Csongrád-Csanád vármegyében fontos helyismereti kiadványnak minősül. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]