A trianoni békeszerződés aláírását követően az önállóvá vált magyar katonai vezetés hamar felismerte, hogy egy jól működő haderő nem létezik felkészült, kiváló szellemiségű altiszti kar nélkül. Minderre az első világháború tapasztalatai is jól rámutattak, így hozzáláttak egy olyan, külön e célból   [>>>]

A trianoni békeszerződés aláírását követően az önállóvá vált magyar katonai vezetés hamar felismerte, hogy egy jól működő haderő nem létezik felkészült, kiváló szellemiségű altiszti kar nélkül. Minderre az első világháború tapasztalatai is jól rámutattak, így hozzáláttak egy olyan, külön e célból létrehozandó intézmény megalapításának előkészítéséhez, amely központi terv alapján, egységesen képzett altiszi állományt tud hosszú távon biztosítani a magyar haderő számára. Végül 1924. október 1-én nyitott meg a Magyar Királyi Jutasi Honvéd Altisztképző és Nevelőintézet, mely a Veszprém mellett, a jutasi vasútállomásra vezető út mentén, a volt hadikórház területén található katonai épületegyüttesben kezdte meg novemberben a tényleges működést. Az altisztképző jellegzetes, ma is látható főépületének felépítésére 1928-ban került sor. 1929-ben lett Kinizsi Pál az altisztképző névadója – innentől kezdve ezen a néven működött egészen 1944-ig, az oktatók és a hallgatók, a front elől az év decemberében mentek Németországba. Az innen kikerült jutasi altisztek rendkívül fegyelmezett, magas szakmai tudással felvértezett katonák voltak, akik a második világháború poklában is megállták helyüket. A csapataltisztképző iskola – vagy ahogyan a kortársak a katonai szakzsargonban rövidítve emlegették, a „csakző – megnyitásának centenáriuma alkalmából 2024 májusában egy megemlékezést és katonai szemlét is tartottak, majd Illésfalvi Péter tollából, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a Zrínyi Kiadó gondozásában egy kötet is megjelent. A nagyalakú kiadvány a Magyar Királyi Jutasi Honvéd Altisztképző és Nevelőintézet hét intézet- és iskolaparancsnokának, valamint 93 egykori tanítványának portréit tartalmazza. A rövid, egy-három oldalas életrajzok legfontosabb forrása a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Központi Irattárában található gyüjteményegyüttes. Ez alapján ismerhetjük meg elsőként a hét iskolavezető (Vajtafy Ottó, Csillag Viktor, Matherny Ödön, Beőthy Dezső, Kiskéry Loránd, Markóczy János és Tóth Imre) életét, majd következnek az egykori diákok – altisztek, tiszthelyettesek, zászlóshelyettesek – életrajzai, fegyvernem (gyalogság, tüzérség, gyorsfegyvernem, műszaki fegyvernem, légierő) szerint csoportosítva, a fejezeteken belül pedig név szerinti ábécésorrendben. Az életrajzokat a kitüntetések listája zárja, adott estben pedig fotók is kiegészítik a szöveget. A kiadvány végén a felhasznált források és irodalom listája kapott helyet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]