Kertész István évtizedek óta bizonyítja a hazai tudományos életnek, illetve a történelmi kérdések iránt érdeklődő olvasóknak, hogy a ismeretterjesztés színvonalas formában is megvalósítható, a sokakat érdeklő témák egy, az adott területen jártas kutató tolmácsolásában nem feltétlenül kell hogy   [>>>]

Kertész István évtizedek óta bizonyítja a hazai tudományos életnek, illetve a történelmi kérdések iránt érdeklődő olvasóknak, hogy a ismeretterjesztés színvonalas formában is megvalósítható, a sokakat érdeklő témák egy, az adott területen jártas kutató tolmácsolásában nem feltétlenül kell hogy elidegenítő magasságba, az akadémiai diskurzus elméleti fellegekbe burkolt csúcsára emelkedjék. A jelen kötet szervesen viszi tovább Kertész ezirányú munkásságát. Az ókortörténész szerző korábban is írt az ókori olimpiák történetéről (Az ókori olümpiai játékok története, 201021403), jelen művében viszont továbbgondolta és szintetizálta eddigi eredményeit. A könyv egyrészt megismerteti olvasóit az antik olimpiákkal, másrészt bemutatja, hogy a modern olimpiai eszme milyen tekintetben nyert inspirációt a görög elődöktől, valamint hogy miben tér el az antik előképtől, s hogy a magyarok miért is lehetnek méltán büszkék eddigi olimpiai szereplésükre. Az ókori Hellászban a sportversenyek egyben kultikus események is voltak, ezért azok időtartamára minden háborús cselekményt felfüggesztettek. Az olimpiai mellett a nemeai, az iszthmoszi és a püthói játékok tartoztak a nagyobb pánhellén események közé. A könyv 12 fejezeten át tárgyalja a játékok mitikus előzményeit, a Zeusznak ajánlott szentélykörzet kialakulását és az ott szerveződő kultuszt, az összgörög béke intézményét, az egyes sportágakat, kiemelkedő sportolókat, a fontosabb vagy meghökkentő eseteket a játékok történetében, az olimpiai életet és mindennapokat, s végül a modern olimpiák életre hívásának történelmi hátterét. Kertész István könyvét a bibliográfia teszi teljessé. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]