A mű a 2024-ben kiadott, a kezdetektől 1600-ig tartó korszakot bemutató első rész közvetlen folytatása. Írója ismét a tudomány templomaiba kalauzolja el az olvasót, részletesen ismertetve a történeti belsőépítészet fejlődését a barokk, a rokokó, a copf és a directoire stíluskorszakokban   [>>>]

A mű a 2024-ben kiadott, a kezdetektől 1600-ig tartó korszakot bemutató első rész közvetlen folytatása. Írója ismét a tudomány templomaiba kalauzolja el az olvasót, részletesen ismertetve a történeti belsőépítészet fejlődését a barokk, a rokokó, a copf és a directoire stíluskorszakokban 1600-1800-ig, különös tekintettel a könyvtárak belső kialakítására és a művészeti értékére. Fejezetei szisztematikusan vezetik végig az olvasót a könyvtárépítészet és belsőépítészet legpompásabb korszakain, a barokktól a 18. század végéig. A barokk korszak bemutatásának fókuszában a monumentális, freskókkal díszített termek állnak, ahol az építészet, a festészet és a szobrászat egységet alkot, miközben feltárul az európai és a hazai barokk kolostori és főúri könyvtárainak térszervezése, a reprezentatív galériás rendszerek kialakítása (pl.: Nagyszombat, Esztergomi Érseki Könyvtár és Levéltár, Gyöngyösi Ferences Könyvtár). A rokokó intimitása és díszessége a barokk monumentalitását felváltva könnyedebb, játékosabb belső tereket eredményezett. Finomabb faragások, aranyozott stukkók, világosabb terek jelentek meg a könyvtári enteriőrökben, ahol a könyvespolcok már a dekoráció szerves, díszítő elemei voltak (pl.: Sümeg, Padányi Márton kastély könyvtárterme) . A klasszicizáló késő barokk stílus, a copf a felvilágosodás korának könyvtárait jellemzi, itt a racionalitás mellett a fegyelmezettebb vonalvezetés került előtérbe (pl.: Premontrei Prépostság könyvtárterme). A szerző a magyarországi könyvtárak belső tereinek bemutatásával igazolja a nemes egyszerűség és a funkció ötvözésének tökéletességét. A korai klasszicizmust, a directoire könyvtárait a kötet záró fejezeteiben tárgyalja a szerző, miután bemutatja a 18. század végi átmeneti stílust, amely a 19. századi nagy nemzeti könyvtárak előfutára volt (pl.: Festetics Kastély könyvtárterme). Hosszasan elemzi a polcrendszerek, galériák, olvasóasztalok és könyvtári létrák technikai és esztétikai rendeltetését, a mennyezetfreskók és szobrok szimbolikus jelentését, különös figyelmet fordítva a Kárpát-medencei emlékek bemutatására, párhuzamba állítva azokat az európai áramlatokkal. A maga nemében páratlan munka, amely számos színes képpel, illusztrációval és tudományos elmélyültséggel mutatja be az egyes korszakok könyvtárainak berendezését, feltárva a magyar könyvtári kultúra páratlan gazdagságát, elsősorban történészek, könyvtárosok megkülönböztetett figyelmére számít, de a tágabb értelemben vett kulturális örökségünkkel foglalkozó szakemberek is haszonnal forgathatják. Felsőoktatási tankönyvként is használható. [<<<]