„A győzelemhez először nem is az ellenfelet, hanem magunkat kell felülmúlni – vallja memoárja bevezetőjében az élsportoló kenus, aki 21 évesen, Soltész Árpád párjaként bronzérmet kapott a berlini világbajnokságon. Közeledvén 80. életévéhez szükségét érezte, hogy fölidézze sportolói pályafutása és   [>>>]

„A győzelemhez először nem is az ellenfelet, hanem magunkat kell felülmúlni – vallja memoárja bevezetőjében az élsportoló kenus, aki 21 évesen, Soltész Árpád párjaként bronzérmet kapott a berlini világbajnokságon. Közeledvén 80. életévéhez szükségét érezte, hogy fölidézze sportolói pályafutása és magánélete meghatározó emlékeit. Könyve elején meleg hangon mesél szerény körülmények közt telt gyermekkoráról, miközben úgy beszél az 50-es évek Budapestjéről, hogy azoknak is fogalma legyen a hajdani fővárosról, akik életkoruknál fogva nem ismerhették. Elbeszéli 1956-os emlékeit, későbbi feleségével való megismerkedését, házasságuk nehéz körülmények közt telt első éveit. Szántó Csaba 14 éves korában kezdett evezni a VTSK nevű klubban, itt, a Népfürdő utcában termetes edzője, Robi bácsi ismerte föl képességeit. Innét indult kenus karrierje, amelynek olyan kiemelkedő állomásai voltak, mint az 1964. évi ifjúsági magyar bajnokság, a berlini világbajnokság, az 1973-ig tartó magyar válogatottság. 1974-ben hagyott föl az aktív sportolással, rövid időn belül edző lett, mondván: „Sokkal jobb, ha azt mondják az emberre, hogy fiatal edző, mintha úgy tartják számon, mint öreg versenyzőt. Innét kezdve kötete edzői karrierjének színes krónikája, amely ugyancsak sikertörténet, hiszen számos győztes kenust készített föl. Maga ugyan versenyzőként nem indult olimpián, ám nyolc világversenyen vett részt, mint edző, technikai vezető vagy hivatalos vendég. Emlékezéskötete nagyobb hányadát azok a fejezetek teszik ki, amelyekben külföldi edzői, sportoktatói, tanácsadói tevékenységéről szólnak. Dolgozott számos ázsiai országban, Indiától Észak-Koreáig, a hajdani Szovjetunió közép-ázsiai köztársaságaiban, Afrikában, az amerikai kontinensen, megfordult az ókori olimpiák színhelyén, és mindezek mellett kedvtelésből bejárta a fél világot, Párizstól Kínáig, összesen több mint száz országban fordult meg. Szántó Csaba memoárba oltott útirajz-kötetének külön értéke, hogy az elmúlt mintegy hatvan év evezős sportjának szinte minden jelentős szereplője fölbukkan benne, mintegy galériát adva a versenyzőkről, edzőkről, sportvezetőkről. A memoár végén magánéletében enged betekintést. A számos fekete-fehér és színes fotóval szemléltetett könyv sporttörténeti gyűjtemények fontos darabja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]