A 19. század talán leghíresebb írónője volt George Sand, igazi nevén: Amandine Aurore Lucile Dupin. 1804-ben született Párizsban, a közép-franciaországi Nohantban cseperedett fel, majd iskolás éveit egy párizsi zárdában töltötte. 1822-ben ment férjhez Casimir Dudevant báróhoz, akitől két gyermeke   [>>>]

A 19. század talán leghíresebb írónője volt George Sand, igazi nevén: Amandine Aurore Lucile Dupin. 1804-ben született Párizsban, a közép-franciaországi Nohantban cseperedett fel, majd iskolás éveit egy párizsi zárdában töltötte. 1822-ben ment férjhez Casimir Dudevant báróhoz, akitől két gyermeke született (Maurice és Solange), ám házasságuk boldogtalan volt, és végül férje engedélyezte, hogy 1831-ben elhagyja őt, és lányukkal Párizsba költözzön. Itt indult el aztán az irodalmi pályafutása is. Először Jules Sandeau-val közösen adott ki egy regényt (Rose et Blanche), Jules Sand álnéven, és innen kölcsönözte későbbi írói nevét is. Ő lett az első női bestseller szerző, aki sok tekintetben messze megelőzte a korát, és igyekezett megvalósítani saját magát. Széles baráti körrel rendelkezett, és kora olyan ismertebb figuráival volt viszonya, mint Alfred De Musset vagy Frédéric Chopin. Így aztán nem véletlen, hogy az ő élete hálás regénytéma; azt többen is feldolgozták már, a két világháború között például Dora Duncker (George Sand; Budapest, kultúra, 1925), nemrég pedig Elizabeth Berg (Álmok szárnyán. George Sand regényes élete; 201623196). Ugyanerre vállalkozott Beate Rygiert német szerző, regényében azonban az írónő életének csak egy rövidebb szakaszát dolgozza fel: az 1831 és 1839 közötti időszakot – elsősorban George Sand önéletrajzára (Életem története, 200026284) és a szakirodalomra támaszkodva. A cselekmény ott veszi kezdetét, hogy Aurore férjét hátrahagyva, Párizsban kezd új életet. Barátjától, Jules Sandeau-tól értesül arról a lehetőségről, hogy Henri de Latouche szatirikus lapjába, a Figaróba keresnek szerzőket. George bizonytalan, hogy menne-e neki a dolog, mert úgy látja, nincs humorérzéke. Jules azonban meg van győződve a sikerről. Aurore szerinte fantasztikusan rajzol és fest, tud férfiruhát varrni, jobban lovagol, mint sok férfi, csalhatatlan az ízlése, így biztos, hogy a Figarónak is tudna írni. Végül is rászánja magát, és betoppan az újság szerkesztőségébe, a főszerkesztő őszinte döbbenetére férfiruhában, de eléri, hogy – egyelőre – kritikákat írhasson a lapnak. De hogyan jelenik meg aztán a Jules-lel közös első regénye? Mi vezet a szakításukhoz, és miként kezdi el írni első saját regényét? Hogyan fogadja a közönség és a kritika az Indianát? Miként folytat ezt követően művei segítségével harcot a nők egyenjogúságáért? Hogyan alakul kapcsolata Musset-vel, és hogyan ismerkedik meg később Chopinnel? Hogyan tudja összeegyeztetni írói tevékenységét és az anyai feladatait? És miként vesz részt kora társasági életében? Mindezt bemutatja a regény, melyet a szerző utószava zár. [<<<]