A Nobel-díjas Beckett két színdarabját tartalmazza a kötet. A szerző groteszk, elembertelenedett, a teljes megsemmisülést rettegve váró alakjaival végletesen halálra ítéltnek ábrázolja a modern nyugati éleformát. Első jelentős drámája, a Godot-ra várva éppen az üres idő felmutatásával kelti az abszurd képzetét, hiszen két ágrólszakadt csavargó főhősével semmi különös nem történik, csupán az időt húzzák egy fa alatt mindenféle üres beszéddel, ám itt még felmerül a 'megváltás' jelképe. Ez a remény aztán már eltűnik A játszma végében, ahol a főhősök kedvenc tartózkodási helye a szemétláda, amelyben azonban nem guberálnak, hanem laknak, és a világméretű pusztulást követően életben maradottak világa teljes mozdulatlanságot sugall.
