Jókai Anna regénye megkapó látleletet ad egy erdélyi asszony életéről. A másfél éven át, feltehetően a 80-as évek derekán vezetett napi feljegyzésekből Sudár Anna életkörülményei, a háziasszony apró-cseprő dolgai hiteles realizmussal éppúgy megismerhetők, mint azok az érzelmi, indulati folyamatok,   [>>>]

Jókai Anna regénye megkapó látleletet ad egy erdélyi asszony életéről. A másfél éven át, feltehetően a 80-as évek derekán vezetett napi feljegyzésekből Sudár Anna életkörülményei, a háziasszony apró-cseprő dolgai hiteles realizmussal éppúgy megismerhetők, mint azok az érzelmi, indulati folyamatok, amelyek személyiségét meghatározzák. Jókai Anna sejthető célja: az leszármazottját, egy formátumos, mai drámai nőalakot megjeleníteni. Anna asszony elsőszülöttje, Farkas évekkel korábban Magyarországra települt - a tőle való elválasztottság, az anyai érzelmeknek ez a titkos belső íve is fontos szál a regényben. A centrum azonban a közvetlen család: főként kisebbik fiának családja. Kálmi ugyanis román asszonyt vett feleségül, és Balázs az ebből a házasságból született kisfiú a naplóíró asszony rajongva szeretett szeme fénye. A nagyanyai, már-már szerelmetes érzelmek, a mai erdélyi krétakör feszültségei állnak az érzelmi, indulati rajzolat tengelyében. S ennek megfelelően a fő ellenfél: Ecaterina, Kálmi feleségének anyja, ez a nem kevésbé karakteres román óvónő, aki hivatalos eszmék nevében kívánja magához kötni az óvodás korú, magyar és román családi környezetben nevelkedő kisfiút. Ezernyi baj, megpróbáltatás görcse, válsága viharzik a naplólapokon: a mindennapos megélhetés, beszerzés, a romló öreg ház gondjai, a visszautasított útlevélkérvény, a férj betegségei, s magának Sudár Annának a küzdelme saját megtörő szervezetével, lelkének árnyékaival. A kis Balázs sorsában - ezáltal Sudár Anna reményeinek maradékában - a végső elszakadás réme is fenyeget: fia és családja egy kecsegtető bukaresti állás reményében a közvetlen környezetből készülnek elmenni. A két eséllyel szemben végül is szövetségre találnak, és a naplóíró egy fiatal, modern szellemű plébános személyén át a vallási, közösségi vigasz forrásait is meglelheti. A női sorsok időszerű drámáira fogékony írónő e témaválasztással sem tagadja meg magát, a napló-szöveg-regény, szaggatott formájával, a fogalmazás nyers korrekcióit is tükröző megjelenítési módjával képes személyes közelbe hozni címszereplőjét, s ezáltal az erdélyi magyarság egyik mai típusát. A mű - különösen nőolvasók körében - melegen ajánlandó. " [<<<]