Szilasi László legújabb kötetével, ahogy ő fogalmazott, „[s]zépen-lassan kiírtam magam az életemből, de ez is volt a célom, megírta és formába öntötte mindazt, amit az ember elmondhat, ha visszaemlékszik a kezdetekre, s az élet sűrűsödési pontjait követve következetesen, nem kis merészséggel   [>>>]

Szilasi László legújabb kötetével, ahogy ő fogalmazott, „[s]zépen-lassan kiírtam magam az életemből, de ez is volt a célom, megírta és formába öntötte mindazt, amit az ember elmondhat, ha visszaemlékszik a kezdetekre, s az élet sűrűsödési pontjait követve következetesen, nem kis merészséggel végigköveti ezt a történetet egészen a jelenig. S ha Nádas Péter megírta a "saját halálát", Szilasi a "saját életét" vetette papírra. Viszont mivel az egyén nem magában áll a hideg és sötét univerzumban, Szilasi családtörténete sem nélkülözheti a családtagokat: a regényes önéletrajz a huszadik század első felébe repíti vissza olvasóit, hogy a nagyszülők, a szülők, a keresztanya, valamint a narrátor két öccse is előlépjen az emlékek kavargó homályából. A szerző arra törekedett, hogy lehetőleg minél pontosabb módon fogalmazza meg ezeket az emlékeket, az olvasót magával ragadja az illúzió, amely megteremti a falusi, a tanyasi élet utánozhatatlan atmoszféráját, amely nem lesz idilli, nem idealizál, hanem a megértés vágyától hajtva, egyfajta terapeutikus parancsnak is engedve feltárja és a maga pőreségében láttatja mindazt, ami meghatározta a narrátor és családja életét, fiatalságát, meghatározó élményeit. Emellett a felnőtté válás buktatói, a féktelen ivászatok, a nők, a kötelező sorkatonaság, hogy csak néhány epizódot említsünk, is bekerült a kötetbe, azokat is megkapó részletességgel írta meg Szilasi. A könyv a kortárs szépirodalom értő olvasóinak fog maradandó élményt nyújtani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]