A zsidó származású osztrák-amerikai zeneszerző, Arnold Schönberg (1874-1951) kétségkívül a huszadik század egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású komponistája. És bár a maga korában valódi nemzetközi ikon volt, tizenkétfokú kompozíciós technikáját, a dodekafóniát sokan a zene jövőjének   [>>>]

A zsidó származású osztrák-amerikai zeneszerző, Arnold Schönberg (1874-1951) kétségkívül a huszadik század egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású komponistája. És bár a maga korában valódi nemzetközi ikon volt, tizenkétfokú kompozíciós technikáját, a dodekafóniát sokan a zene jövőjének tartották, mely számos későbbi zeneszerző munkásságára is jelentős hatást gyakorolt, mára szinte alig hallani a műveit. Az átlag zenehallgató már saját korában sem fogadta jól műveit, jobb esetben közömbösséget, rosszabb esetben ellenszenvet váltva ki, és ez mai napig így van. A nácik egyenesen „degeneráltnak nevezték Schönberg műveit, akit nem sokkal Hitler hatalomra jutása után elbocsátottak berlini állásából, és később az Egyesült Államokban kezdett új életet. Harvey Sachs amerikai-kanadai muzikológus most arra vállalkozott, hogy visszahelyezze Schönberget az őt megillető helyre, mint a huszadik század egyik legnagyobb hatású zeneszerzője és tanára. Róla szóló életrajza azért is érdekes, mert Kárpáti János több mint hatvan ével ezelőtt megjelent könyve (Schönberg; Budapest Gondolat, 1963) óta nem jelent meg róla magyarul önálló kötet. A szerző bemutatja Schönberg családját és a bécsi zsidó közösségben telt gyermekkorát, zenei tanulmányait és első szerzeményeit, kora zenei „frontvonalait és azon belüli helyzetét, bécsi és berlini éveit, az első világháború időszakát és az azt követő éveket, karrierje csúcsát 1925 és 1933 között a berlini Porosz Művészeti Akadémia zeneszerzői mesteriskolájának élén, valamint amerikai emigrációját és élete utolsó, Kaliforniában töltött szakaszát. Emellett pedig olyan meghatározó jelentőségű művei születését és fogadtatását is megismerhetjük, mint a D-dúr vonósnégyes (1897), a Megdicsőült éj (1899), a Gurre-dalok (1900-01), a Pelleas és Melisande (1902-03), a Kamaraszimfónia (1906), a Béke a Földön (1907), a Függőkertek könyve-dalciklus (1908-09), a 2. f-moll vonósnégyes (1908), a Várakozás (1909), a Pierrot lunaire (1912), a Jákob létrája (1914), a Szerenád (1920-23), a Variációk zenekarra (1926-28), a Kísérőzene egy filmjelenethez (1929-30), a Mózes és Áron (1932-33), a Hegedűverseny (1934-36), a Kol nidre (1938), az Óda Bonaparte Napóleonhoz (1942), az Egy varsói túlélő (1947) vagy a De profundis (1950). A néhány fekete-fehér fotóval és kottarészlettel illusztrált kötetet jegyzetek és irodalomjegyzék zárja. Hiánypótló kiadvány – minden nagyobb zenei gyűjteménybe ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]