Horthy Jenőt – Horthy Miklós kormányzó öccsét -, Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond vadásztársát a korabeli sajtó csak „sportsman-ként emlegette. Még gyermekkorában, olvasmányélményei nyomán támadt föl az érdeklődése Afrika vadvilága iránt; ifjú emberként szenvedélyes lovagló és vadász volt.   [>>>]

Horthy Jenőt – Horthy Miklós kormányzó öccsét -, Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond vadásztársát a korabeli sajtó csak „sportsman-ként emlegette. Még gyermekkorában, olvasmányélményei nyomán támadt föl az érdeklődése Afrika vadvilága iránt; ifjú emberként szenvedélyes lovagló és vadász volt. Főként Erdélyben, a Keleti- és Déli-Kárpátok tájain vadászott. Először 1905-ben utazott Afrikába, majd a két világháború között több alkalommal járt Kenyában, Tanganyikában, Egyiptomban, Szudánban, Kongóban, illetve a Távol-Keleten, Indokínában és Koreában. Életének epizódjairól, lovas szenvedélyéről, vadászkalandjairól jó tollal és finom humorral megírt cikkekben és könyvében (Egy élet sportja, 1937; ld.: 202312094) adott számot. Most Kovács Attila Zoltán „leletmentő munkájának köszönhetően kiadatlan naplója és levelei (1934-1953), valamint kötetben meg nem jelent rövidebb írásai (1926-1942) látnak nyomdafestéket. Műveiből nemcsak a szerzőt, utazásainak és vadászatainak érdekes epizódjait ismerjük meg, hanem a száz évvel ezelőtti Erdélyt, Afrikát, Kelet-Ázsiát is. A kötet írásainak elsője egy róla szóló cikk, amely eredetileg Az 50 éves Pesti Napló Jubileumi Albumában (1878-1928) jelent meg, ebben Horthy Jenőt mint regényhősnek beillő gentlemant írják le. Az eredeti szövegek sorát az indokínai vadászatairól 1934-ben írott hat hosszabb levele nyitja meg. Ezekben az irodalmi igényű episztolákban egy Kitty nevű hölgynek számol be távoli utazásairól, szingapúri, indiai, vietnámi útiélményeiről. A levelek második, 1935-ben kelt csokra a szudáni Kordofán tartományban tett útjáról ad számot, így a nílusi hajóútról és a sivatagi autóútról. Ezután következik az 1936-37-es keltezésű kelet-afrikai vadásznapló. Érdekes dokumentum 1950 és 1953 között vezetett naplója, amelyben megemlékezik a portugáliai Estorilban, az emigrációban élő bátyjánál tett látogatásáról is. Beszámol a lebombázott, romokban heverő Németországban látottakról, illetve újabb afrikai vadászkalandjairól. A kötet utolsó fejezete a Kötetben meg nem jelent írások (1926-1942), amelyek a korabeli lapokban (Nimród Vadászújság, Az Est, Kis Újság, Magyar Hírlap) voltak olvashatók. Ezekben gazdag vadásztapasztalatairól, kalandjairól, trófeáiról szól a jó tollú író modorában. A korabeli sajtófotókkal szemléltetett könyv – amely a magyar vadászirodalom élvonalába tartozik – Csőre Pálnak a szerzőt bemutató életrajzával záródik. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]