Az íróként is ismert neves csopaki borász új könyvének alcíme Egy generáció regénye, ez a belletrisztikus írásokat tartalmazó mű az 1946 és 1964 között születettek, az úgynevezett boomerek szemléletét, gondolkodásmódját, életérzését jeleníti meg. A később született nemzedékek manapság lesajnáló   [>>>]

Az íróként is ismert neves csopaki borász új könyvének alcíme Egy generáció regénye, ez a belletrisztikus írásokat tartalmazó mű az 1946 és 1964 között születettek, az úgynevezett boomerek szemléletét, gondolkodásmódját, életérzését jeleníti meg. A később született nemzedékek manapság lesajnáló jelzőként használják a boomer szót, holott ez a generáció a maga körülményei között értékes, teremtő és gondolatgazdag életet élt és él. Az első írás (Napfogyatkozás) az 1999. augusztus 11-i égi jelenség jelképét fölhasználó nemzedéki számvetés; az író őszinte, érzékletes szavakkal eleveníti meg élete több mint húszezer napjának élettapasztalatát, fontos és emlékezetes mozzanatát, a hajdani gimnáziumi időktől a jelenkorig, amikor már oda kell figyelnie az egészséges életmódra. Azután emlékezik 56 ijesztő napjaira, a 60-as évek zenei hullámaira, a farmernadrág megjelenésére, az első külföldi utazások élményeire, az első, szocialista gyártmányú autó megvásárlására (Baby boom). A kötet legtöbb írása valamiféle átmenet a jóízű emlékidézés és a tűnődő nemzedéki számvetés között. Nem kevés öniróniával állapítja meg, hogy a valaha volt fiatalokban mára csak az infantilizmus maradt meg (Nyuggerek). Az írások sorában magától értetődően helyet kaptak a szőlészet, borászat rendkívüli tudást igénylő mesterségéről szóló jegyzetek (Jó szüretek; Jégverés). Szinte minden írására jellemző a távlatos gondolkodás, a nemzeti történelem tapasztalatainak számba vétele éppen úgy, mint az unokákért érzett felelősség (Felelősség az emléekért). Számos írásában foglalkozik korunk problémáival, így a klímaváltozással (Vaklárma; Baj lesz?; Aszály), a háború fenyegetésével (Lola és Sándor; Háború) vagy a világjárványokkal (Merre van Vuhan; Karanténban). Jásdi István személyes hangú írásaiban erős koherenciában jelenik meg a múlt az ókori görög demokráciától az 56-os forradalomig, a balatoni táj pannon derűje, a jövőért aggódó ember felelősségérzete, és a régi, megszokott világtól való búcsúvétel melankóliája (Velence). Pergő emlékképek szembesülnek az idősödő ember lassuló élettempójával, így idéződik meg a boomer generáció hajdani és mostani életérzése. Az esszék, jegyzetek, publicisztikák, emlékezések, tárcák kötete Balaton-Felvidéken, Veszprém vármegyében helyismereti értékkel bíró munka. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]