Vicces mesekönyvvel jelentkezik Dániel András grafikus, festő, gyermekkönyv szerző, hiszen egy kisgyermek elalvás előtti belső monológjába csomagolja az életkor félelmeit, gondolatait. „Nincs itt semmi látnivaló! Ne nézelődj, aludj, drágám! – szokta mondani az édesanya, amikor este lekapcsolja   [>>>]

Vicces mesekönyvvel jelentkezik Dániel András grafikus, festő, gyermekkönyv szerző, hiszen egy kisgyermek elalvás előtti belső monológjába csomagolja az életkor félelmeit, gondolatait. „Nincs itt semmi látnivaló! Ne nézelődj, aludj, drágám! – szokta mondani az édesanya, amikor este lekapcsolja villanyt, mert gyanús neki, hogy csemetéje nem alszik. Bizony, a szoba sötétje tele van mindenféle fura dologgal, nem lehet nem észrevenni őket. „Elég a falat bámulni: máris olyan, mintha egy árnyékmozi nézői lennénk. Persze, ha lehunyjuk a szemünk, akkor sem egyszerűbb a helyzet. Hiszen a fejünk is tele van egy csomó mindennel – emlékekkel, képekkel, gondolatokkal A szerző a korábbi műveinél is formabontóbb képeskönyvében álom és ébrenlét határán vezeti olvasóját a villanykapcsoló kattanó hangjától egészen a minden kétséget kizáró végkifejletig Közben a minden szempontból szokatlan (áttört borító, fekete lapok) könyvben szembetalálkozhatunk Andy Warhol („Nem köll feliratos konzervek) vagy Joan Miró képzeletbeli világával. [<<<]