Bilkei Irén tudományos munkássága mellett mindig is fontosnak tartotta az ismeretterjesztést, az érdeklődő közönség felé történő nyitást. A levéltárosként, majd a Zala Megyei Levéltár igazgatójaként dolgozó kutató a késő középkori és a kora újkori okleveles anyag elismert szakértőjévé vált a   [>>>]

Bilkei Irén tudományos munkássága mellett mindig is fontosnak tartotta az ismeretterjesztést, az érdeklődő közönség felé történő nyitást. A levéltárosként, majd a Zala Megyei Levéltár igazgatójaként dolgozó kutató a késő középkori és a kora újkori okleveles anyag elismert szakértőjévé vált a Nyugat-Dunántúl térségét tekintve. A ma már nyugalmazott főlevéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltárának címzetes igazgatója arra vállalkozott, hogy megírja a tárgyalt térség és korszak művelődéstörténetét. Azt szeretné bemutatni a történelem és történettudomány iránt érdeklődő olvasóinak, hogy az egyszerű emberek élete milyen volt ekkor. A főnemesek és királyok története helyett tehát Bilkei Irén a közemberek, a jobbágyok, a kisnemesek felé fordul, és mindazt, amit a levéltári és régészeti forrásokból rekonstruálni lehet, átadja olvasóinak jelen könyvében. Három nagy témakör szerint közelít a kérdésekhez: 1. Hol és milyen településeken, milyen házakban és milyen körülmények között éltek a korabeli emberek? 2. Mivel foglalkoztak, mit ettek, mibe öltöztek, hogyan utaztak, milyen higiénés viszonyok között életek és milyen szórakozási lehetőségeik voltak. A harmadik rész a mentalitásukra kérdez rá, vagyis arra, hogy miben hittek, hogyan írtak és olvastak, milyen volt a társas érintkezés kultúrája, s végül hogyan mérték az időt. A könyvet, amelyet a levéltári források és a felhasznált irodalom listája zárja, fekete-fehér fotók illusztrálják. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]