Az írónő legújabb novelláskötete alapmotívumának a címben is frappánsan megfogalmazott kifejezést tekinthetjük, vagyis a szabadulógyakorlatot. A kötet írásai a léttől, kötöttségektől, évtizedekig hordozott traumáktól, lényünket meghatározó démonokkal történő leszámolási kísérleteket viszik színre.
[>>>]
Az írónő legújabb novelláskötete alapmotívumának a címben is frappánsan megfogalmazott kifejezést tekinthetjük, vagyis a szabadulógyakorlatot. A kötet írásai a léttől, kötöttségektől, évtizedekig hordozott traumáktól, lényünket meghatározó démonokkal történő leszámolási kísérleteket viszik színre. Az egyes elbeszélések e leszámolási, felszabadítási kísérletek mellett szenvedélyek, ösztönök dinamikáját, belső ökonómiáját boncolgatják. A párkapcsolatok alapvető kérdései, problémái mellett az egyén élete során megtapasztalt nehézségek is teret kapnak az írásokban, olyan élethelyzeteket dolgoz fel irodalmi minőségben, melyet mindenki megtapaszt már vagy meg fog tapasztalni, egyedi és egyéni, valamint általános és egyetemes síkok mosódnak össze, rendelődnek egymás mellé, egymás alá. A kötet nyitó novellája is a paratextus motívumának egy variánsaként értelmezhető: a tinédzser kóristalányt elcsábítja a kórust vezető plébános, vagy egy másik szemszögből, más fénytörésben a kóristalány elcsábítja a kórust vezető plébánost. Az „igazság a két nézőpont között található egy homályos szürke zónában: a szerelmes, vágyakozó lány és az elfojtásaival küszködő pap egymást csábítja el és csábíttatja el magát a másik által, ezzel hárítva a felelősséget a másikra. A lány csak évekkel később szabadul fel több hullámban a nyomasztó emlék traumája alól: amikor már kollégistaként a folyóparton a feltámadó szél elsodorja szeretőjétől kapott utolsó emlékét, egy piros sálat, majd huszonöt évvel később, amikor a pszichológusa kérésére leírja mindazt, amit mi is olvashatunk. Ezzel sértve meg játékosan a páciens-orvos kapcsolatot, a klasszikus voyeur-olvasó pozícióját felvéve. A kötet címadó darabja is természetesen a felszabadulás gondolatával játszik el, a hetvenes éveiben élő én-elbeszélő abban látja öregkori nyugalma legfőbb forrását, hogy képes elengedni mindent, elszakadni magától és a jelentől, eggyé válni a mindenséggel, így a komoly, téttel bíró dolgok is komolytalanná válnak, minden relativizálódik, és marad a végtelen nyugalom. Megindító írás, finom – szekulárisan lepárolt – buddhista felhanggal. A kötet negyvenöt írást tartalmaz, mindenkinek ajánlható, aki szereti a novella műfaját, a kortárs magyar irodalmat és magát szerzőt. Beszerzését általános gyűjtőkörű könyvtáraknak javasoljuk. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
