Az eddig színházi körökben ismert fiatal író debütáló kötetében egy időtlen témát mutat be mégis friss és egyedi módon, mint a generációk váltása, a családtörténet. A regény tétjét a felnövés elmondhatóságában ragadhatjuk meg: felmerül a kérdés, hogy ki írja a saját élettörténetét, mennyiben   [>>>]

Az eddig színházi körökben ismert fiatal író debütáló kötetében egy időtlen témát mutat be mégis friss és egyedi módon, mint a generációk váltása, a családtörténet. A regény tétjét a felnövés elmondhatóságában ragadhatjuk meg: felmerül a kérdés, hogy ki írja a saját élettörténetét, mennyiben szólnak bele akarva vagy éppen akaratlanul a korábbi generációk, a szülők, a barátok és a váratlan helyzetek ebbe a sztoriba. A regény egy fiatal fiúról, egy fiatal férfiról szól, autofiktív kódok mentén íródik a szöveg, amely az én egyik megkerülhetetlen identitáskérdésével, a névvel vet számot. A narrátorunk ugyanis meg szeretné változtatni a nevét, amivel azonmód szüleit is beemeli a történetbe, sőt magába a szövegétbe is, ugyanis az egyes szereplők, azt követően, hogy színre lépnek Biró Zsombor Aurél regénydrámájában, elkezdik kommentálni a még születőben lévő kéziratot. A metafiktív keret e szélesítés révén mintegy koprodukcióvá, szerzőtárssá avatja a szereplőket, a határok (az énhatárok és a narratív határok egyaránt) átjárhatóvá válnak, egy szórakoztató posztmodern regénybe csomagolt Bildungsroman (paródiát?) kapunk kézhez, amely a toxikus szülők, a félresikerült párkapcsolat és az írói ambíciók vonalára felhúzható narratív keretet is magában foglal. Szórakoztató élmény, a kortárs magyar próza értő olvasóinak ajánlható friss és intelligens szöveg. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]