A magyar nemzetpolitikában a 2010-es évek első felétől kezdett hangsúlyosan megjelenni a diaszpóra, mint önálló határon túli nemzetrész. Ez a fölismerés inspirálta a szerzőt, hogy doktori disszertációját – amelynek megszerkesztett, átdolgozott változata a könyv – e témának szentelje. Azt kutatja,   [>>>]

A magyar nemzetpolitikában a 2010-es évek első felétől kezdett hangsúlyosan megjelenni a diaszpóra, mint önálló határon túli nemzetrész. Ez a fölismerés inspirálta a szerzőt, hogy doktori disszertációját – amelynek megszerkesztett, átdolgozott változata a könyv – e témának szentelje. Azt kutatja, hogy a 20. századi magyar kormányok milyen politikát folytattak e tekintetben, szántak-e nekik valamilyen hivatást a nemzetépítésben, hogyan jelentek meg a szórványok a különböző szakpolitikákban, illetve mit adott az anyaország a szórványban élőknek. Kovács Eszter e kérdéseket két nézőpontból vizsgálja: a hazai kormányzat, illetve a „fogadó, a diaszpóra oldaláról, és mindezt szükségképpen nemzetközi kontextus keretében végzi el. A kötet első részének (A téma elméleti keretei) három fejezete voltaképp a diaszpóra fogalmi meghatározását, osztályozását adja, valamint kialakulásának történetét tekinti át. A második rész (Kitekintés) a kelet-közép-európai diaszpórapolitika modellját rajzolja föl, részint az úgynevezett „klasszikus modelleket (Izrael, Írország, Örményország), részint a közép-európai országokét (Horvátország, Szerbia, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia). A következő történeti áttekintést nyújtó rész (Makroszint I. Magyarország és a diaszpóra) a magyar kormányok 1880-2010 közötti diaszpórapolitikáját korszakonként tekinti át, majd ennek időbeli folytatásaként (Makroszint II. Magyar diaszpórapolitika 2010 után) a második Orbán-kormány hivatalba lépésével kezdődő korszak tablóképét rajzolja föl. Kiemeli, hogy a 2010-es fordulat teljesen új megközelítést hozott e kérdésben, így abban a tekintetben, hogy a Kárpát-medencén kívül élő magyar szórványokra is kiemelt figyelem irányult – az egységes magyar nemzetpolitika keretében. A kérdés fontossá válását jelentette a Diaszpóra Tanács megalakulása, valamint, hogy miképp jelennek meg a távoli diaszpórák a politikai diskurzusokban, a nemzetről szóló narratívákban. Az utolsó rész (Mezoszint) hét fejezete a diaszpóraközösségek oldaláról tekint e kérdéskörre, kiemelve a szórványok támogatására létrehozott programok fogadtatását. Az összegzéssel és irodalomjegyzékkel záródó, a téma alapvető szakirodalmát jelentő, monografikus fölépítésű kötet társadalomtudományi, politikai gyűjtemények fontos darabja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]