Böjte Csaba kétségkívül a ferences rend egyik legismertebb (erdélyi) magyar tagja, aki a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. Édesapja, Böjte Sándor költő volt, akit 1959 novemberében, kevesebb mint egy évvel Csaba fia születését követően hét évi börtönre ítéltek egy verse miatt, ahonnan végül   [>>>]

Böjte Csaba kétségkívül a ferences rend egyik legismertebb (erdélyi) magyar tagja, aki a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. Édesapja, Böjte Sándor költő volt, akit 1959 novemberében, kevesebb mint egy évvel Csaba fia születését követően hét évi börtönre ítéltek egy verse miatt, ahonnan végül is négy és fél év múlva szabadult - a börtönben elszenvedett megpróbáltatások következtében azonban szabadulása után másfél hónappal meghalt. Böjte Csaba így apa nélkül nőtt fel, fiatalon özvegységre jutott édesanyja, Kalamár Julianna mellett. Bár kezdetben autóvillamossági szerelőnek tanult, valamint bányászként is dolgozott, valójában mindig pap szeretett volna lenni. 1982-ben jelentkezett titokban a ferences rendbe, és ezt követően Gyulafehérvárott és Esztergomban végezte tanulmányait, mielőtt 1989-ben pappá szentelték. 1992-ben helyezték Dévára, ahol szinte rögtön az oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és az évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek. A román hatóságok ellenezték mindezt, többször felszólították az épület elhagyására, Böjte testvér azonban ott maradt a gyerekekkel. Az árvákat befogadó ferences szerzetesnek hamar híre ment Déván, később a Kárpát-medence egészében, sőt világszerte is. Mind a mai napig ő vezeti a Dévai Szent Ferenc Alapítványt, mellette rengeteget utazik, tart miséket, beszédeket, és természetesen támogatásokat igyekszik szerezni alapítványának. Az utóbbi két évtizedben számos díjjal jutalmazták munkásságát, köztük Magyar Örökség-díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével, Európai Polgári Díjjal, Makovecz Imre-díjjal és a Magyar Becsületrenddel is, sőt 2022-ben Nobel-békedíjra is felterjesztették. A hamarosan hatvanötödik életévét is betöltő szerzetes életét mutatja be Csender Levente könyve. A szerző az elmúlt három évben többször is találkozott Böjte Csabával, meglátogatta őt Déván, valamint elkísérte több utazására. Megismerhetjük a családi közeget, gyermekkorát és tanulmányait, az Istenre találás folyamatát, vélhetően kevesek által ismert hippikorszakát, a katonaság időszakát, rövid bányász karrierjét a teológiai tanulmányok megkezdése előtt, a papi tanulmányokat, a beöltözést és a szolgálat kezdetét Désen, az ottani forradalmi eseményeket, és azt, hogyan került át Dévára. Szó esik az árvaház kezdeteiről, mely szép lassan Európa legnagyobb árvaházává vált, Böjte Csaba plébánosi tevékenységéről Szászvároson, a kongói, iraki és szíriai missziókról, Bethlen Gábor szülőházának felújításáról és a keresdi Béke háza megnyitásáról, a pandémia időszakáról, az alapítvány sportéletéről vagy éppen az általa vezetett 2023 februári szentföldi zarándoklatról. A kötet röviden kitér az utóbbi évek botrányára is, miszerint az alapítvány egyik nevelője szexuálisan és fizikailag is bántalmazta a rábízott gyerekeket, és arra is, hogy Böjte Csaba miként élte meg a történteket, valamint az amiatti támadásokat. Egy 2023 nyarán készült rövid interjú szövegével záródó, számos fotóval illusztrált kötetet irodalomjegyzék zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]