A tanulmánykötet két tekintetben is hiánypótlónak tekinthető: egyrészt az igen hézagos magyar színháztörténet szövetét próbálja befoltozni, másrészt a kortárs nemzetközi színházelméleti diskurzust meghatározó, az archívum szerepét kiemelő vonulatot magyar viszonylatban is releváns módon
[>>>]
A tanulmánykötet két tekintetben is hiánypótlónak tekinthető: egyrészt az igen hézagos magyar színháztörténet szövetét próbálja befoltozni, másrészt a kortárs nemzetközi színházelméleti diskurzust meghatározó, az archívum szerepét kiemelő vonulatot magyar viszonylatban is releváns módon kamatoztatja. A kötetben a 2023. szeptember 28–29-én Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán megtartott Színház és archívum című konferencia előadásaiból olvashatunk. Az előadások tanulmánnyá bővített változatait a szerkesztők (Imre Zoltán, Kalmár Balázs, P. Müller Péter, Sándor Panka és Schuller Gabriella négy nagyobb tematikus egységbe rendezték, melyek közül az első részben négy tanulmány foglalkozik az archívum és dokumentum fogalmainak újragondolásával. Ez a rész azért is különösen érdekes, mivel a színházi előadást csak az elmúlt években kezdte a tudományos diskurzus megszabadítani a jelenlétiség, az egyszeriség fogalmi kereteiből, hogy a tovatűnő előadások materiális nyomaira is kellő hangsúlyt tudjanak fektetni, nem is beszélve a rituális ismétlés és a kulturális emlékezet kapcsolatáról. A második részben a performansz, a rögzítés, az ismétlés és az archívum játssza a főszerepet – szintén – négy tanulmány erejéig. A harmadik egységbe felvett öt tanulmány az archívumokat politika és esztétika metszéspontjában vizsgálja, míg a záró egység – szintén – öt tanulmánya a hiányzó (színház)történeteket és az archívumok működésmódját gondolja újra. A külalakra is ízléses tanulmánykötet végén a szerzők rövid életrajzát találjuk. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
