Az 1956-os forradalom krónikájának talán legtragikusabb és legvéresebb epizódja a Kossuth téren leadott sortűz volt: a békésen tüntető tömegre adott lövések után a forradalom maga is irányt váltott, a főszerep a harcoké lett, Budapest csatatérré változott. A tömegre október 25-én nyitottak tüzet a   [>>>]

Az 1956-os forradalom krónikájának talán legtragikusabb és legvéresebb epizódja a Kossuth téren leadott sortűz volt: a békésen tüntető tömegre adott lövések után a forradalom maga is irányt váltott, a főszerep a harcoké lett, Budapest csatatérré változott. A tömegre október 25-én nyitottak tüzet a mai napig tisztázatlan körülmények között, ezt a homályt szerette volna az Országgyűlés Múzeuma némiképp eloszlatni, s ezért 2016 októberében életre hívtak egy kutatási programot, amelynek keretein belül az eddig feltáratlan forrásokat megpróbálják fellelni és azonosítani, majd beilleszteni az események menetébe. A kutatásnak köszönhetően tovább bővült az azonosított áldozatok listája, eközben téves adatok pontosítására is sort kerítettek. A számtalan képpel illusztrált kötet szerzői először is kísérletet tesznek az események rekonstruálására (Feitl Írisz, Kiss Réka), majd a sortüzet ismertetik (M. Kiss Sándor), bevonják az újabb forrásokat (Horváth Miklós), ismertetik a harcoló alakulatok (Cseh József). Eközben feltárják, hogy miért beszélt ellenforradalmi provokációról a hivatalos propaganda (Unger Gabriella), de olvashatunk a sortűz amerikai dokumentumairól is (Lengyel Eszter), a véres nappal kapcsolatos oral history-forrásokat (Pál Zoltán), a térről és az eseményről készült képek értékes források lehetnek szintén (Németh Csaba), amelyek közelebb visznek az események pontosabb megértéséhez. Mihályfi-Tóth Alex a lövések utáni mentőmunkákat mutatja be, Feitl Írisz és Unger Gabriella a kötet záró tanulmányában a kutatás menetét. A könyv végén a névmutatót és a képek jegyzékét találjuk. Az igényes tudományos mű történészek figyelmébe ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]