2017-ben adta ki Andreas Reckwitz a mai modern társadalom szerkezetéről szóló művét (Die Gesellschaft der Singularitäten. Zum Strukturwandel der Moderne), amely 2020-ban angol nyelven is megjelent. Ebben a könyvben a német szociológus és kultúrteoretikus szerző azt elemzi, hogy a gazdaság, a munka,   [>>>]

2017-ben adta ki Andreas Reckwitz a mai modern társadalom szerkezetéről szóló művét (Die Gesellschaft der Singularitäten. Zum Strukturwandel der Moderne), amely 2020-ban angol nyelven is megjelent. Ebben a könyvben a német szociológus és kultúrteoretikus szerző azt elemzi, hogy a gazdaság, a munka, az információs technológia, az életmód, a társadalmi osztályok és a politika hogyan követnek egy olyan rendszert, amely felértékeli a szingularitást, és leértékeli a nem-szingularitást. Napjaink társadalmai ugyanis egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az egyedi és a különleges dolgokra. Míg a huszadik század eleji ipari társadalmak szabványosított termékeket, városokat, személyeket és szervezeteket hoztak létre, amelyek általában egymáshoz hasonlóak voltak, későmodern társadalmainkban a kivételeset értékeljük – azokat az egyedi tárgyakat, élményeket, helyeket, személyeket, eseményeket és közösségeket, amelyek túllépnek a hétköznapin, és amelyek bizonyos mértékű hitelességet hirdetnek magukról. Könyvében a szerző a különlegességek társadalmának okait, struktúráit és következményeit vizsgálja, amelyben ma élünk. Ahogy a szerző fogalmaz: „a különlegesség robbanása zajlik napjainkban, amelynek motorjai az ipari kapitalizmusból a kulturális kapitalizmusba való átalakulás, a digitális technológiák és azok „kultúragépezetének felemelkedése, valamint egy képzett, városi új középosztály. A késő modernitásban az egyedi értékesnek számít és felkavarja az érzelmeket, míg az általánosnak a háttérben kell maradnia, és ennek mélyreható társadalmi következményei vannak. A szingularitások társadalma szisztematikusan értékvesztést és egyenlőtlenséget eredményez: „a győztes mindent visz típusú piacok, a munkahelyek polarizálódása, a vidéki régiók elhanyagolása és a hagyományos középosztály elidegenedése jellemző. A populizmus megjelenése és az agresszív nacionalizmus formáinak térnyerése, amelyek a saját nép kulturális autentikusságát hangsúlyozzák, pedig a szingularizáció másik oldalának bizonyulnak. A szerző könyvében részletesen bemutatja ezeket a folyamatokat, a modernitást az általánosság és a különösség társas-társadalmi logikája között, a szingularitások posztindusztriális gazdaságát, a munka világának szingularizálását, a digitalizációt mint szingularizációt, a szinguláris életvitel jellemzőit (életstílusok, osztályok, szubjetktumformák), végül a politikum megváltozását. A kiadványt irodalomjegyzék és mutató zárja. [<<<]