Cím: |
A Völgy, írta Tárkony
| Szerző: |
Kollár Árpád (1980) |
Közrem.: |
Nagy Norbert (ill.) |
Szerz. közl: |
Kollár Árpád ; rajz. Nagy Norbert
| Kiadás: |
Budapest : Csimota, 2016 |
Eto: |
894.511-34Kollár
| Tárgyszó: |
magyar irodalom ; gyermekirodalom ; mese |
Cutter: |
K 63
| ISBN: |
978-615-5649-00-4
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
80 p.
| UKazon: |
201614327
| Kivonat: |
A fiatal délvidéki születésű szerző az idei Ünnepi Könyvhétre egy olyan könyvvel kedveskedik olvasótáborának (elsőre - nem utolsósorban a kiadó ajánlása miatt - úgy tűnhet, hogy a gyerekeknek, de valójában inkább a "nagyoknak"), amelynek a főhőse Tárkony, "a kicsit nyafogós, kicsit ügyetlen, de
[>>>]
A fiatal délvidéki születésű szerző az idei Ünnepi Könyvhétre egy olyan könyvvel kedveskedik olvasótáborának (elsőre - nem utolsósorban a kiadó ajánlása miatt - úgy tűnhet, hogy a gyerekeknek, de valójában inkább a "nagyoknak"), amelynek a főhőse Tárkony, "a kicsit nyafogós, kicsit ügyetlen, de nagyon szerethető nemköltő költő", aki egy eldugott, istenhátamögötti Völgyben a legjobb cimboráival, vagyis a helyi erőkkel együtt. Tárkony a fent idézetteken kívül mérhetetlenül lusta, s ennek megfelelően takaréklángon él a völgyi házikóban. Valójában még verset írni sincs igazán kedve (nemhiába "nemköltő"), sokkal jobban megy például neki az unatkozás, különösképp, ha besegít neki Csücsök haverja, aki egyébként semmit nem ért a lírához, de máshoz sem, nem úgy, mint Oregán, aki legalább palacsintát sütni, meg kötekedni is kiválóan tud. Azért néha megtörik a masszív semmittevés (na nem versírással): Tárkony egyszer például tartósan figyelt egy cserjét az ablakból, máskor kimozdultak Oregánnal, hogy szemügyre vegyék a közelben feltűnt "Vonalat", de még olyan is volt, hogy a lokális Tündér tanácsára megpróbálták háborúval világhíressé tenni magukat, de aztán persze az egész belefúlt az abszolút semmittevésbe... Szintén a Tündér tanácsolta egyszer neki, hogy úgy merítsen bátorságot az egyébként hisztérikusan gyáva Tárkony, hogy kútba ugrik - óriási szerencse, hogy már teljesen kiszáradt... A kötetet leginkább a vidéki díszletek közé helyezett értelmiségi nyűglődés görbe - de a maga módján nagyon is éles - tükreként érdemes olvasni. Erre erősítenek rá Nagy Norbert kiváló színes illusztrációi. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|
|
|