A vajdasági Zomborban született, 1928-ban Đorđe Lebović apai ágon magyar nyelvű zsidó, anyai ágon német származású szerb író, holokauszt-túlélő. A település lakossága meglehetősen vegyes volt: magyarok, szerbek, horvátok, szlovákok, ruszinok, németek, zsidók éltek ott. A zsidókon belül a vallásilag   [>>>]

A vajdasági Zomborban született, 1928-ban Đorđe Lebović apai ágon magyar nyelvű zsidó, anyai ágon német származású szerb író, holokauszt-túlélő. A település lakossága meglehetősen vegyes volt: magyarok, szerbek, horvátok, szlovákok, ruszinok, németek, zsidók éltek ott. A zsidókon belül a vallásilag liberális neológok voltak többségben, közéjük tartozott a szerző családja is. A viszonyok úgyszólván idillikusok voltak, a különböző nemzetiségek viszonya harmonikus volt, egészen 1933-ig. Ekkor kezdődött, főként a helyi németek, valamelyest a magyarok körében is erősödni az antiszemitizmus, melyet Đorđe Lebović először a gimnáziumi évei alatt kezdett érezni. 1941-ben aztán minden megváltozott, miután Németország megtámadta és feldarabolta Jugoszláviát, az ország ezen részét pedig Magyarországhoz csatolták. A szerző édesapját munkaszolgálatra, a keleti frontra vezényelték, ahol decemberben el is hunyt. Đorđe ekkor volt tizennégy esztendős, és a gyermekkora egy csapásra véget ért. 1944. március 19-én aztán Zomborra is bevonultak a németek, kezdetét vette a zsidók begyűjtése. A család tagjait Bajára hurcolták, május végén pedig a szerzőt és családját feltették egy marhavagonra, mely június elsején érkezett meg Auschwitzba. A szerző ekkor látta utoljára családja nőtagjait, később a bátyját Dachauba szállították át, ő pedig 1945 januárjáig ott raboskodott, majd ezt követően több tábort is megjárt, Gross-Rosentől Sachenhausenen keresztül Mauthausenig. A háború végét egy névtelen kis erdei táborban érte meg, ahol végül nem végezték ki őket, később a Vöröskereszt segítségével jutott Wellsbe, majd egy kórházba, 45 augusztusában pedig Linzen keresztül tért haza Zomborba. Családjának negyven tagja veszett oda, teljesen egyedül, a nulláról kellett újrakezdenie az életét. Sikeres író lett, főként drámákat és forgatókönyveket írt, melyek fő ihletforrása a holokauszt tapasztalata volt. Egyetlen regényét 1980-ban kezdte írni, és egészen 2004-ben bekövetkezett haláláig dolgozott rajta. A befejezetlen önéletrajzi mű végül 2005-ben jelent meg nyomtatásban, latin címe – Semper idem („Mindig ugyanaz) a történelem ismétlésére is utal, hiszen nem sokkal korábban zajlottak a délszláv háborúk. A mű eleven emlékezés a szerző gyermekkorára, Zomborra és az ottani zsidó közösség mindennapjaira, arra, hogyan változtatta meg életüket a német megszállás, miként próbálta feldolgozni édesapja halálát, és mi minden történt odáig bezárólag, hogy a családot gyűjtőtáborba vitték. Idáig tart a félkész regény, melynek befejezését a szerző halála akadályozta meg. És bár a 420 oldalas műben alig esik szó Auschwitzról, a haláltábor „úgy van benne, hogy nincs benne, és pont ez teszi ezt az alkotást oly különössé – írja az utószóban a fordító, Radics Viktória. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]