Az emlékezet és a felejtés kettőse áll a japán írónő legújabb regényének homlokterében. Genki Kawamura megkapó részletességgel mutatja be egy felnőtt férfi és lassan dementálódó édesanyja kapcsolatát, azt az időszakot, amikor mindketten, de különösen Izumi döbben rá, hogy az anyjával közösen átélt   [>>>]

Az emlékezet és a felejtés kettőse áll a japán írónő legújabb regényének homlokterében. Genki Kawamura megkapó részletességgel mutatja be egy felnőtt férfi és lassan dementálódó édesanyja kapcsolatát, azt az időszakot, amikor mindketten, de különösen Izumi döbben rá, hogy az anyjával közösen átélt élményeket nem fogja tudni újra felidézni vele, azokra már csak ő fog emlékezni. Ekkor döbben rá, hogy évekig nem látogatta meg rendszeresen azt a személyt, akinek annyi mindent köszönhet és köszönhetett – anyja helyett is újra felidézi gyermekkorát, azt, hogy mennyit dolgozott érte a nő, s a regény végére a veszteség fájdalma mellett nem marad más a lelke mélyén, csak a végtelen hála és szeretet. Eközben Izuminak saját életéről is gondoskodnia kell, ugyanis első gyermeke éppen úton van, s ez az érzelmi hullámvasút kihatással van a mindennapokra. A regény a jelenben bár lineárisan halad a történetmeséléssel, újra és újra visszaugrunk a múltba, ottlehetünk Izumi mellett, amikor iskolát kell váltania, sportszakkörre jár, barátaival addig bunyóznak, hogy az iskolai nadrágja bánja, de Jurikó, az anya múltja is feltárul fokról fokra. S éppen egy olyan zárt társadalomban, mint a japán, az emlékezés, a másik múltjának megismerése és feltárása több szinten is tabusított dolog – mégis, Izumi a múlton keresztül tudja megragadni anyját, akivel a jelenben egyre kevésbé tud kapcsolatot kialakítani. A megindító és elgondolkodtató regény széles körben ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]