Amikor 1935-ben, hatéves korában megkérdezték Gyökössy Zsolttól, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz, gondolkodás nélkül rávágta: színész. Református lelkész apjával és édesanyjával ekkoriban Körösladányban élt, majd a család később Gyomára kötözött. Első „szerepét is itt, a saját hatalmas   [>>>]

Amikor 1935-ben, hatéves korában megkérdezték Gyökössy Zsolttól, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz, gondolkodás nélkül rávágta: színész. Református lelkész apjával és édesanyjával ekkoriban Körösladányban élt, majd a család később Gyomára kötözött. Első „szerepét is itt, a saját hatalmas kertjükben alakította: Tarzant. Akkoriban ugyanis a Tarzan-könyvek voltak a legkedvesebb olvasmányai, ráadásul látta a moziban a Johnny Weissmüller főszerepelésével készült filmeket is. Mivel a világsztár Temesvár környékéről származott, külön szívdobogtató érzés volt számára: lám, „Tarzan is magyar. Az anyja még jelmezt is készített neki, abban rohangált körbe és körbe. A szomszédok ellenérzését kiváltó szólóattrakciók után a következő inspirációt a Fecskék és Fruskák című angol ifjúsági kalandregény adta, melynek cselekményét már a legjobb gyerekkori barátjával, Ferkóval (Szilágyi Ferenc íróval, irodalomkutatóval), az ő nővérével és húgával közösen játszották. 1939 és 1947 között a békési Református Gimnázium tanulója volt, az itteni színjátszókörben játszott, többek között Lucifert Az ember tragédiájában. A család békés életét a háború dúlta fel, szinte egymás után kellett magyar, német, majd szovjet katonatisztet elszállásolniuk, lelkész apját pedig egy időre börtönbe is zárták, és bár kiengedték, nem sokkal később meghalt. Ezután egy időre az anyja nővéréhez költöztek, Encsre, majd miután az érettségi után felvették Pestre, a bölcsész kar magyar-német szakára, albérletben lakott. Az egyetem mellett minden este színházakba járt, de szép lassan rájött, mégsem neki való a színészi szakma, viszont eldöntötte, színházat akar csinálni. Felvételizett hát a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, és egy év bölcsészképzés után ott folyatta a tanulmányait rendező szakon. Imádta az ott töltött négy évet, majd a főiskola után több vidéki színházban rendezett, később revüszínházakban volt művészeti vezető, 1979-től pedig a televíziónál dolgozott, rendezett több tévéfilmet, szórakoztató műsorokat, de művészportrékat is. Az elmúlt évtizedek emlékeit idézi fel most megjelent könyvében, amelyek a színház, a cirkusz, a varieté, a revü és a televízió világát idézik meg. A miskolci Déryné Színháztól a Kamara Varietén át a Szeszélyes évszakok című műsorig sok-sok személyes emléket oszt meg az olvasókkal, és olyan pályatársakkal, gyakran jó barátokkal kapcsolatos történeteket is, mint Alfonzó, Antal Imre, Domján Edit, Feleki Kamill, Kállai Ferenc, Kudlik Júlia, Latinovits Zoltán, Máthé Erzsi, Rodolfo, Sas József vagy Tábori Nóra. Az olvasmányosan megírt kötetet az író személyes hangú névmutatója zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]