Mező Gábor oknyomozó újságíró, történész kutató azzal vált ismertté, hogy számos tanulmányban, cikkben és több könyvben leplezte le a rendszerváltozás utáni kommunista hatalomátmentést, az 1945 utáni magyar történelem mába nyúló és béklyózó szálait. Levéltári kutatásokon alapuló tényfeltáró írásai   [>>>]

Mező Gábor oknyomozó újságíró, történész kutató azzal vált ismertté, hogy számos tanulmányban, cikkben és több könyvben leplezte le a rendszerváltozás utáni kommunista hatalomátmentést, az 1945 utáni magyar történelem mába nyúló és béklyózó szálait. Levéltári kutatásokon alapuló tényfeltáró írásai olyan ismeretterjesztő munkák, amelyek többsége szándékosan elhallgatott, történeti eredőjű témákra irányítják a közfigyelmet. Ezúttal olyan publicisztikáit, tárcáit, esszéit adja közre, amelyekben búvópatak módjára minduntalan felszínre tör a múlt. A lapos idő tűnődő sétálója az előtte bicegő csípőficamos nőt figyeli, aki a kitörölhetetlen emlékezetű Kádár-kort juttatja eszébe, azt az időszakot, amikor Aczél György volt a kultúra mindenható ura, amikor a pártsajtó munkatársai egyben belügyesek is voltak. Úgy véli, olyan időszak volt az, amit úgy lehet leírni: „kocsonyás, de húsmentes létállapot. A Pokolra kell annak menni három, több közös vonással bíró emberről szól, az ÁVH-ból a kulturális életbe átvezényelt alakról, Komlós János humoristáról és színházigazgatóról, Kardos István marxista filozófusról és Kardos György újságíróról, kiadóvezetőről. Nem pusztán az ÁVH-s múlt kapcsolja össze személyüket, hanem az alkoholizmus és a belőle adódó jellemproblémák is. És nemcsak a kulturális politika befolyásos személyiségei voltak iszákosok, az áldozata is, mint Hajnóczy Péter író vagy Radics Béla zenész is, miközben a televízió legnézettebb műsoraiban Vitray Tamás és Hofi Géza jelentette a társadalmi feszültség gőzét kieresztő szelepet. Ugyancsak Hajnóczy Péter és Radics Béla szellemalakja jelenik meg A piás című írásban, ők a kései szocializmus elnyomó rendszerének frusztrációjába belepusztult áldozatok voltak. Aztán a rendszerváltozás áldozataról emlékezik meg, az író Csengey Dénes és az ellenzéki gondolkodó Krassó György példáját hozva A rendszer nem változás tragédiája című írásában. Ebben is utal a média feledtető, a valódi kérdéseket elmaszatoló ügyködésére, így a Szomszédok című teleregény álságosságára. Parabolikus darab a címadó esszé, Az Ördög van odakint, amely a létezés okozta veszélyérzet drámájáról szól. Mező Gábor szépirodalmi igénnyel megalkotott 18 írása is – hasonlóan történeti tanulmányaihoz, oknyomozó riportjaihoz – a velünk élő múlt lélekmérgezéséről szól, arról, hogy ma is működnek a múlt átírói, a bűnök feledtetői, vagyis az „újmúlt írói (Gyökértelenség). "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]