Mány Dániel alkalmazott nyelvészeti kutatásai egy egészen sajátos szövegkorpuszra irányulnak: a kutató a betegtájékoztatók nyelvi modelljeit, retorikai felépítettségét vizsgálja annak fényében, hogy ezek a szövegek mennyiben segítik elő a hatékony orvos–beteg kommunikációt. A szerző arra keresi a   [>>>]

Mány Dániel alkalmazott nyelvészeti kutatásai egy egészen sajátos szövegkorpuszra irányulnak: a kutató a betegtájékoztatók nyelvi modelljeit, retorikai felépítettségét vizsgálja annak fényében, hogy ezek a szövegek mennyiben segítik elő a hatékony orvos–beteg kommunikációt. A szerző arra keresi a választ a pragmatista nyelvészeti megközelítéseket alkalmazva, hogy ez a kommunikáció milyen módszerekkel tud a leghatékonyabban megvalósulni, miközben nem redukálódik csupán a pőre információátadásra. A betegtájékoztatók szövege ugyanis a betegségek, tünetek szaknyelvi, általában latin, ógörög és angol terminusok minél érhetőbb módon történő közvetítését hivatottak szavatolni. Mány Dániel e szerepükre helyezi a fókuszt: kutatása e funkcióra, valamint ennek javíthatóságára koncentrál. Könyvében emellett azt nézi meg közelebbről, hogy a sokáig, sőt, a mai napig tabusított témákról, betegségekről hogyan közöl hasznos információkat a betegtájékoztató szövege. A kötet az elméleti háttér felvázolásával kezdődik. A nyitó fejezetet követően az információátadás és a társas-érzelmi viszonyok vizsgálata következik. A negyedik részben az információátadás stratégiáiról és a társas-érzelmi viszonyok nyelvi konstrukcióiról olvashatunk. Mányi e fejezetben vizsgálja meg közelebbről a betegtájékoztatók fordíthatóságának elméleti és gyakorlati kérdéseit is. Az összegzés után a felhasznált irodalom és a források listája következik. A függelékben hét kérdőív kapott helyet. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]