Kivonat: |
A Kossuth-díjas színművész, rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, volt rektora, Huszti Péter 2015-ben jelentette meg önéletrajzi trilógiájának első kötetét, Srác a kakasülőn (201520049) címmel, míg a második rész, a Férfikor hajnalán (201726114) két esztendő múltán látott
[>>>]
A Kossuth-díjas színművész, rendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, volt rektora, Huszti Péter 2015-ben jelentette meg önéletrajzi trilógiájának első kötetét, Srác a kakasülőn (201520049) címmel, míg a második rész, a Férfikor hajnalán (201726114) két esztendő múltán látott nyomdafestéket. A trilógia záró darabjában életpályájának, szakmai sikereinek összegzésére vállalkozott, annak ellenére, hogy sem ő maga, sem pedig a közönség nem tekinti, nem tekintheti lezártnak, befejezettnek ezt a hihetetlenül sokszínű és gazdag életutat. A kimagasló írói kvalitásokat felmutató, kitűnő stílusban megírt önéletrajzában színművészi hitvallását, ars poeticáját tárja olvasói elé. Kötetének címében a Vihar című Shakespeare darab milánói hercegére, Prosperora utal. Ő a dráma központi alakja, akit bölcseleti és mágiai tanulmányai sokkal jobban vonzanak, mint öröklött hatalmának gyakorlása. Miután letaszítják a trónjáról ellenségei egy lélekvesztőbe száműzik és a tenger kegyére bízzák őt. Huszti egyrészt eljátszotta ezt a szerepet, másrészt nagyon közelállónak érezte magához Prospero alakját, amikor arról ír, miként formálódik szereppé a színpadi figura, miként kell a színésznek önmagán „átfolyatnia élményekkel, érzelmekkel, szenvedéssel telve egy-egy szerepet ahhoz, hogy az hitelesen jelenjék meg a színpadon. A gazdag életpálya megannyi szerepe, film és színházi események kelnek életre a kötet lapjain. A hatvanadik születésnapján elhangzott, neves művészek (pl.: Müller Péter, Szakonyi Károly, Fábri Péter és mások) tolla alól kikerült ünneplő, méltató szövegek szakítják meg az emlékező sorokat. Híres, mára már az égi színpadon szereplő pályatársak (pl.: Pécsi Sándor, Sztankai István, Gobbi Hilda és mások) alakja körvonalazódik, miközben legendás színdarabok (pl: Hegedűs a háztetőn, Csongor és Tünde, Abélard és Héloise stb.) kelnek életre a fekete fehér fotókon. Az alkotó ember kétkedése az önmagát folyamatosan „monitorozó művész mélyenszántó, filozofikus gondolatai formálódnak egésszé a kötet lapjain, amely a műfajában kiemelkedő alkotás: egyfelől egy jelentős színművészt, egy jellemében őszinte és igaz embert revelál, miközben a korabeli évek színházi világába is betekintést nyerhet az olvasó. Minden színházkedvelő figyelmét érdemes felhívni a kötetre. Színháztörténeti gyűjteménnyel rendelkező könyvtárak anyagába érdemes beszerezni.
[<<<]
|