Selyem Zsuzsa sok szálon futó és számos szereplőt felléptető regényében a változó világ, illetve a totalitárius rendszerek megragadására alkalmas nyelvet szeretett volna kikísérletezni. Egy olyan megszólalásmódot, amely érvényesen tud úgy kommunizmus, mint a kapitalizmus erdélyi tapasztalatairól   [>>>]

Selyem Zsuzsa sok szálon futó és számos szereplőt felléptető regényében a változó világ, illetve a totalitárius rendszerek megragadására alkalmas nyelvet szeretett volna kikísérletezni. Egy olyan megszólalásmódot, amely érvényesen tud úgy kommunizmus, mint a kapitalizmus erdélyi tapasztalatairól szólni. Természetesen nem egy hiperrealista tudósításról, szociografikus pontossággal lejegyzett Erdély-tablóról van szó. Az olvasó egy mágikus-realista színekkel megfestett, magaslati és alulnézeti perspektívát egyaránt mozgásba hozó regényt kap kézhez, melyben a sok szereplőről a szerző mintegy seregszemlét tart: az élet változatossága és kiismerhetetlensége határozza meg mindennapjaikat, illetve az, ahogy Selyem Zsuzsa e végtelenben egyszer összefutó, s emiatt szétszálazhatatlanul összegabalyodó életek mikrokozmoszát képes részletesen, e részletekben mégsem elveszve felmutatni. A történet középpontja egy elhagyott, elvadult, csak nehezen átlátható kert és az Éger család.*** A regény színre viszi a hatalomnak kiszolgáltatott embert, aki még akkor sem tud elbújni a hatalom képviselői elől, amikor az neki kellemetlen, sőt életveszélyes lenne. Szél Icu, Weisz Gizi az anyaságon, a traumákon keresztül tapasztalja meg a valóságot, a román diktatúrával szemben kialakított életet, melyből nincs módjuk kitörni, az anyaság is csak ideig-óráig csökkenti a hiányt. A regény fekete humorral vegyített egzisztenciális kicsengése széles körben megismerésre és olvasásra méltóvá teszi. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]