1944-et írnak a naptárak, amikor a kilencéves zsidó kisfiú, Linus Steinman elszökött a náci Németországból, és egy beszélő papagájjal a vállán bolyong Angliában, a Brighton-Eastbourne vasútvonal mellett. A sínek közelében lévő házban és a már idős, valamikori híres nyomozó él, aki a történet idején   [>>>]

1944-et írnak a naptárak, amikor a kilencéves zsidó kisfiú, Linus Steinman elszökött a náci Németországból, és egy beszélő papagájjal a vállán bolyong Angliában, a Brighton-Eastbourne vasútvonal mellett. A sínek közelében lévő házban és a már idős, valamikori híres nyomozó él, aki a történet idején méhészkedéssel foglalkozik. Felkelti a figyelmét a furcsa pár, de hiába kérdezgeti a fiút, az nem válaszol, úgy tűnik a gyerek néma, de a beszélő madara folyamatosan egy számsort ismételget. A hajlott korú, valamikor jobb napokat megélt nyomozó azon töpreng vajon a számok egy SS katonai kódot jelenthetnek, netán egy svájci bankszámlákra utalnak? Amikor egyik szomszédját meggyilkolják és a papagájnak nyoma vész, a nyugalmazott Sherlock ismét munkába áll, hogy segítsen megoldani a bűnügyet. A kisregényt, amely szabályos detektívregényként is olvasható, minvégig a holokauszt sötét árnyéka lengi be. Linus némasága és furcsa viselkedése súlyos traumát sejtet, egy olyan tragédia mélységét sugallja, amely emberi nyelven már meg sem fogalmazható. Az öregember a nyomozás során visszatekint saját múltjára, mindez kegyetlen önvizsgálatra sarkallja őt, miközben megszállottan keresi a számok rejtélyének megoldókulcsát és a gyilkosság eredőjének megoldását. A történet többi szereplője is szerfelett érdeklődik a környéket izgalomban tartó bűncselekmény megoldása iránt, úgy tűnik, ezzel szeretnének értelmet adni a háború roncsain vegetáló mindennapjaiknak Chabon prózájának megrendítő ereje van, a halkan kimondott és a ki nem mondott szavak mögött rejlő mély emberi érzések, igazságok adják meg szövegének lírai szépséget. Jay Ryan illusztrációi erősítik a serdülőknek és felnőtteknek szóló, eredetileg 2004-ben megjelent kisregény szövegét, amely Pék Zoltánnak köszönhetően, magyar fordításában most először jelent meg, érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]