Bár a kötet eredeti megjelenését tekintve a legújabb Csoda és Kósza-könyv volt, mégis a legrégibb történeteket tartalmazza azokból az időkből, amikor a Gyöngyi néni és Sajó bácsi gödöllői istállójában együtt lakó, sztoikusan intelligens, felettébb tájékozott, higgadt vérmérsékletű, visszafogott   [>>>]

Bár a kötet eredeti megjelenését tekintve a legújabb Csoda és Kósza-könyv volt, mégis a legrégibb történeteket tartalmazza azokból az időkből, amikor a Gyöngyi néni és Sajó bácsi gödöllői istállójában együtt lakó, sztoikusan intelligens, felettébb tájékozott, higgadt vérmérsékletű, visszafogott modorú Csoda és a szeleburdi, minden igyekezete ellenére konzekvensen bajkeverő Kósza még csak barátságuk hajnalán jártak. Az első sztoriból rögtön ki is derül, hogy miként ismerkedtek össze egymással, és hogyan kapta a nevét Kósza. Az ezt követő mesékből megtudhatjuk, milyen volt madárijesztőként Kósza, hogyan néz ki, amikor egy ló virágot ápol, miként fogadták új lótársukat, hogy néz ki egy heveny bodzamérgezés, valamint olvashatunk Csoda és Kósza rendőr- és barlangászkarrierjéről, összecsapásáról a lókupecekkel, továbbá egy csodálatos karácsonyukról Sajó bácsiékkal és a városi gyerekekkel. A 2011-ben elhunyt szerző kötetét Baranyai András rajzai illusztrálják. [<<<]