Egyetérthetünk Spiró Györggyel, aki a jelen kötet utószavában így fogalmaz: „Lehet, hogy a színházaknak már a járvány előtt kezdődő, és a kiadókénál is sanyarúbb helyzete is belejátszott, mindenképpen figyelemre méltó epikus jelentkezik első prózakötetével. Ez a megállapítás Németh Ákos Apám kertje   [>>>]

Egyetérthetünk Spiró Györggyel, aki a jelen kötet utószavában így fogalmaz: „Lehet, hogy a színházaknak már a járvány előtt kezdődő, és a kiadókénál is sanyarúbb helyzete is belejátszott, mindenképpen figyelemre méltó epikus jelentkezik első prózakötetével. Ez a megállapítás Németh Ákos Apám kertje című kötetére vonatkozik. A József Attila-díjas drámaíró és rendező ugyanis az epikában is kipróbálta magát – az olvasók legnagyobb örömére. Ugyanis egy hamisítatlan és egyedi hanggal bíró elbeszélőt köszönthetünk, aki változatos műfajú és hangvételű rövidprózai írásain keresztül bizonyítja, hogy a klasszikus történetmesélésnek még nem áldozott le. A felvillantott miniatűrökben konkrét emberi sorsokon keresztül egyetemes tapasztalatok érhetők tetten, s az irodalom saját eszközeivel ugyanúgy képes hatást gyakorolni az olvasóra, mint a rendező és a színész a nézőre. A huszonhárom szöveget magában foglaló kötetben ennek fényében találunk tárcanovellákat és kisregény-hosszúságú elbeszéléseket egyaránt. A jelen recenzió keretein belül nem lehet minden egyes szövegen alaposan végigmennünk. Mégis olyan témákat dolgoz fel az átlagember perspektívájából, mint a prostitúció és a kivándorlás, a családon belüli erőszak és a hallgatás, a családi és baráti viszonyok, a városi élet visszásságai, és még sorolhatnánk. Ám amikor e témákhoz nyúl, messze elkerüli a didaktikus beszédmódot, egyszerűen csak láttat, és egyszerűen csak beszélteti karaktereit, akik maguk jutnak el az önfeltárulkozásig. Az Apám kertje az év egyik prózai gyöngyszeme. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]