A magyar katolicizmus két rendkívüli hatású 20. századi alakja, a karmelita szerzetes és tudós teológiatanár, Szeghy Ernő, valamint Tóth Tihamér püspök, egyházi író, az ifjúság nevelésének elkötelezettje egy-egy művének közös kötetbe fogott újrakiadása jelent meg most. Szeghy Ernő 1909-ben kiadott   [>>>]

A magyar katolicizmus két rendkívüli hatású 20. századi alakja, a karmelita szerzetes és tudós teológiatanár, Szeghy Ernő, valamint Tóth Tihamér püspök, egyházi író, az ifjúság nevelésének elkötelezettje egy-egy művének közös kötetbe fogott újrakiadása jelent meg most. Szeghy Ernő 1909-ben kiadott tanulmánya, A buddhizmus és kereszténység lényegében a buddhizmusra vonatkozó legfontosabb ismeretek összefoglalása. Művének személyes hitelét jócskán növeli – a szakirodalom alapos ismerete mellett -, hogy szerzője éveken át tartózkodott Ázsiában, így a maga tapasztalataira is alapozva alkotta meg ismeretterjesztő munkáját. Mindenekelőtt meghatározta a buddhizmus eszmevilágának kialakulását és jellemzőit; áttekintette a „nirvána apostola, Buddha életrajzának adatait; szólt arról, hogy a buddhizmus legfőbb intézményrendszerét a kolostorok adják, és szólt a lámák életmódjáról. Az alapismeretek közlése után tért rá Buddha bölcseletének, tanításainak ismertetésére, bőven idézve a vonatkozó autentikus forrásokból. Kitért a buddhizmus erkölcstanára, parancsolataira, istentiszteleti rendjére. Írása utolsó fejezetében olyan kérdésekre keresett választ, mint hogy a bibliai időkben lehetett-e kapcsolat Júdea és a távol-keleti területek között; gyakorolt-e hatást a buddhizmus a kereszténység kialakuló tanításaira. Itt idézte Tertullianus axiómáját: „Az emberi lélek természeténél fogva keresztény. Majd pontról pontra haladva összevetette a két vallás hittételeit. Tóth Tihamér Keresztény és buddhista erkölcsi ideál című rövid írásában abból indult ki, hogy az ateizmust hirdető szabadkőművesek a buddhista erkölcsi fölfogást magasztalják a keresztényivel szemben. Pedagógiai indítékú érvelése szerint a buddhizmus individualista, pesszimista, mert számára a lét csak „levés és elmúlás; minden csak folyamat és semmi sem állandó, még a lélek is vándorol. Ezzel szemben a kereszténység az üdvözülést kínálja az embernek; erkölcsi megváltást, bajtól szabadulást, bűnorvoslást nyújt, és épp ez az egyik legfőbb társadalomalakító tényező. Végül arra figyelmeztetett, hogy Európában is terjednek a buddhista tanok, „az ópiumos bódultságnak s tétlen rezignáció bölcseletének ezen mozgalma. [<<<]