Vonnegut regényének főszereplői egy kis dízelmotoros hajó utasai, akik a véletlen események (pénzügyi válság, éhínség majd egy titokzatos járvány kitörése) eredményeként kihaló emberiség utolsó képviselői. A második "Noé bárkája" utasai végül elvetődnek a Galápagos-szigetekre, ahol újra kezdődik az   [>>>]

Vonnegut regényének főszereplői egy kis dízelmotoros hajó utasai, akik a véletlen események (pénzügyi válság, éhínség majd egy titokzatos járvány kitörése) eredményeként kihaló emberiség utolsó képviselői. A második "Noé bárkája" utasai végül elvetődnek a Galápagos-szigetekre, ahol újra kezdődik az emberi faj egyedfejlődése. Egy millió év elteltével az emberek már egész más formát öltenek, a fókákra emlékeztetnek és áramvonalas koponyájukban agyuk parányi méretűvé változik. Mivel az emberek szerencsésen megszabadulnak a korábban annyi szomorúságot és szerencsétlenséget (többek között kihalásukat is) okozó "túlfejlődött agyberendezéstől", végre boldogan élnek. Az egyszerre több idősíkon játszódó és különböző elbeszélői regiszterekben íródott vérbeli posztmodern regény az evolúció, a fejlődés és a véletlennek a történelemben játszott szerepét járja körbe. A munka összetéveszthetetlenül vonneguti: szarkazmus, fekete humor, sőt maró gúny és az emberi jóságban rendíthetetlenül hívő humanizmus egyszerre van jelen. Először 1993-ban jelent meg magyarul Második édenkert címmel. Az új fordításon alapuló kiadásban a mű nem csak eredeti címét kapta vissza, hanem végre méltó szerkesztésben jelent meg. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]