A magyar realista elbeszélő hagyományt magas szinten folytató író emberi sorsokat, karaktereket mutat be a rendszerváltozást megelőző időkből, az 1980-as évek köznapjaiból. A Kórházban hősét, a fiatal nőt munkahelyéről szállítják kórházba spontán vetélés miatt. A néhány napos kórtermi történet   [>>>]

A magyar realista elbeszélő hagyományt magas szinten folytató író emberi sorsokat, karaktereket mutat be a rendszerváltozást megelőző időkből, az 1980-as évek köznapjaiból. A Kórházban hősét, a fiatal nőt munkahelyéről szállítják kórházba spontán vetélés miatt. A néhány napos kórtermi történet idején a rengeteg altató hatása miatt mindvégig félálomban van, és kiszolgáltatott helyzetében - még hálóinge sincs - lelke ösztönösen azzal védekezik, hogy minden föltűnő, kissé elmosódó arcot ismerősnek talál, az orvosokat, a nővéreket, a betegtársakat egyaránt. A Pál-nap fiatalembere egy utcai támadás következtében kerül kórházba, példázatául annak, milyen törékeny is az emberi sors. A Tímea szerelmes a nyolcvanas évek magyar falujában játszódik. Az érettségi előtt álló címszereplő a 18. születésnapjára autót kap orvos apjától, aki ugyan bőkezű, de önkényúr típusú apa. Hiába a nagy ajándék, a születésnapi összejövetelen az állandósult feszültség kirobban, a parti botrányba fullad. A szülők a lány minden lépését irányítani akarják, a lány pedig a szülők minden mondatára "csak azért is" ellenkezéssel reagál. A befolyásos orvos apa megbízza a helyi rendőrparancsnokot, nyomozza ki, hogy az érettségire való fölkészülés ürügyén folyton távol levő lánya valójában kihez jár. Kiderül, az egyik tanárába szerelmes, az ő lakására jár föl. A dráma nem marad el, a konfliktus a szülők halálát okozó autóbalesettel ér véget. Az író egy jómódú, ám emberileg minőségtelen család életének néhány napjában mutatja föl a kései Kádár-korszak társadalmi szétesettségét, mindent átszövő kapcsolati hálóját, emberi meghasonlottságát, lelki igénytelenségét, az anyagi javak hajszolásában kimerülő életszemléletét. A Major csíkja története a maga sejtelmességével némiképp kilóg a realista történetek sorából. Major Sándor sikeres vállalkozó, aki az egész életét, házasságát, gyermekvállalását is mérnöki precizitással tervezi meg. Egész élete, minden napja a legapróbb részletekig megtervezve folyik, amikor új háza egyik szobájának padlóján furcsa vonalú, mély karcolást fedez föl. A cikkcakkos csík nem származhat a bútorok tologatásából. Major valami furcsa intést lát a csíkban. Főleg azután, hogy egy nap a jeges úton megcsúszó kocsijával egy villanyoszlopnak hajt, és a féknyoma centire megegyezik az otthona csíkjával. A Barcs, aki nincs hőse egy munkanélkülivé váló, kislányát egyedül nevelő férfi, aki üres gyomorral, céltalanul kóvályog a gyermekével a városban, és szinte öntudatlanul koldulni kezd egy metróállomáson, miközben úgy érzi, ő nincs is, nem is létezik. A címadó elbeszélés, a Leona és Leó is tragikus végkifejletű történet egy betegen világra jött újszülöttről. Csaplár Vilmos novelláinak többsége a nyolcvanas évek korát és emberi galériáját hozza nagyon közel, hozza vissza az olvasóhoz. Hősei - a gazdag orvos, a jól menő vállalkozó, a kizsákmányolt prostituált lány vagy az épp koldulni kényszerülő egyedülálló apa - valamiképp szociográfiailag is hiteles arcképcsarnokot képeznek; az életük annyira tipikus, hogy szinte közhelyszerűen ismert. Az író azonban szigorú objektivitással pásztázza a kort, mentesen minden mesterséges pesszimizmustól vagy csinált hangulattól. Kerüli a hatásvadászatot, a pőre valóságot ábrázolja hősei élete egy-egy rövidke szakaszában. Szinte fénycsóvaként világít rá a valóság egy tipikus szegmensére és egy tipikus alakjára, miként az illegálisan Budapesten dolgozó erdélyi lány drámai történetében (A román lány) is teszi. [<<<]