Kétségkívül a Harmadik Birodalom egyik legismertebb testülete, a náci terrorrendszer kulcsfontosságú eleme volt a Gestapo, a titkos államrendőrség (Geheime Staatspolizei) – nem véletlenül nyilvánította a nürnbergi törvényszék háborús bűnössé. 1933-as létrehozásakor még a német rendőrség egyik   [>>>]

Kétségkívül a Harmadik Birodalom egyik legismertebb testülete, a náci terrorrendszer kulcsfontosságú eleme volt a Gestapo, a titkos államrendőrség (Geheime Staatspolizei) – nem véletlenül nyilvánította a nürnbergi törvényszék háborús bűnössé. 1933-as létrehozásakor még a német rendőrség egyik osztálya volt (Rudolph Diels vezetésével), majd abból kiválva, Heinrich Himmler irányítása alatt többször is átszervezték. Végleges formáját 1939-ben nyerte el, és egészen 1945-ös feloszlatásáig létezett. A szervezet történetével kapcsolatban azonban számos tévképzet él, leginkább amiatt, hogy mai megítélését a populáris kultúra alkotásai, a regények és filmek befolyásolták, valamint hogy sokáig még a történészek is leginkább a nürnbergi per dokumentumait használták, nem pedig az eredeti Gestapo-iratokat tanulmányozták (igaz, azokat a hetvenes évekig nem is igazán lehetett kutatni). Ahhoz, hogy a Gestapo történetével kapcsolatban reálisabb kép alakuljon ki, fontos szerepe volt Martin Broszat német, valamint Robert Gellately és Eric Johnson amerikai történészek kutatásainak. Az ő általuk megkezdett munkát folytatta Frank McDonough angol történész is, akinek hazájában 2015-ben jelent meg kifejezetten a Gestapo történetével foglalkozó kötete. A most magyarul is olvasható mű azonban nem próbál teljes körű, részletes beszámolót nyújtani a szervezet történetéről, inkább általános magyarázatot nyújt, alátámasztva jelentős mennyiségű kutatással, valamint egy új, a német levéltárakból vett eredeti forrásokkal kiegészített értelmezést ad arról, hogyan működött a Gestapo 1933 és 1945 között. A szerző kizárólag arra koncentrál, ami Németország 1938-as határain belül (Altreich) történt a náci érában, a hitleri rezsim által később megszállt területekkel nem foglalkozik. Először részletesen ismerteti, hogyan jött létre a Gestapo, aztán áttekinti a hátteret és a Gestapo-ügynökök módszereit. Sorra veszi továbbá a náci terror legfontosabb áldozatait, a zsidókon kívül főként a vallási tekintetben másként gondolkodókat, például Jehova tanúit, továbbá a kommunistákat, az ún. „aszociális elemeket, mint a megrögzött bűnözők, a homoszexuálisok, az alkoholisták, a koldusok, a prostituáltak, a cigányok, a fiatalkorú bandák tagjai, vagy olyan rezsimellenes ifjúsági csoportok, mint a munkásfiatalokból álló Edelweiss Kalózok vagy a „Szving és Jazz Ifjúság nevű mozgalom tagjai. Ezekben a fejezetekben az áldozatok tragikus sorsa kerül a középpontba, ám a szerző arra is rálátást nyújt, hogyan segítette a Gestapo tevékenységét a közvélemény, a bűnügyi rendőrség, valamint a jóléti és szociális intézmények. Végül ismerteti a Gestapo-tisztségviselők sorsát a háború utáni perekben. A fotómelléklettel is ellátott kötetet jegyzetek, bibliográfia, valamint név- és tárgymutató zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]