Több mint húsz év elteltével jelenik meg ismét Polcz Alaine kiváló tanulmánygyűjteménye. A kötet lényegében azonos az 1989-ben megjelent, A halál iskolája (Budapest, Magvető) című kiadvánnyal; ez a szerző 1970-80-as években írt cikkeinek olyan gyűjteménye, amely a modern ember komoly   [>>>]

Több mint húsz év elteltével jelenik meg ismét Polcz Alaine kiváló tanulmánygyűjteménye. A kötet lényegében azonos az 1989-ben megjelent, A halál iskolája (Budapest, Magvető) című kiadvánnyal; ez a szerző 1970-80-as években írt cikkeinek olyan gyűjteménye, amely a modern ember komoly életszemléletéhez és halálfelfogásához tartozó, drámai erejű témát sok oldalról, lelki kalauzzá kerekítve tárgyalja. Polcz Alaine felhívja a figyelmet arra, hogy - az akkori körülmények szerint - még az egészségügyi képzésben sincs helye a haldoklókkal való foglalkozásnak, és a laikusok is ügyetlenül, tehetetlenül szembesülnek az agónia megrázó jelenségeivel. A kötet első írásai a régi és újabb korok haláltudatával, a mai embernek az elmúláshoz való viszonyával foglalkoznak. Közvetlen szakmai tapasztalatok, vallomások, mélyinterjúk, a gyermekek, a halálból visszatértek (az ún. resuscitáltak) élményei alapján közelíthetjük meg a továbbiakban a halált, majd az eutanázia még ma is kényes, nemkülönben pedig aktuális problémáit járja körül a szerző. A gyermekek halála súlyos traumát jelent a szülőnek is; mit jelent nekik, a család egészének a gyógyíthatatlan betegséggel való szembenézés, melyek a patológiás és normális gyászreakciók? Polcz Alaine mélyen humánus szemlélettel és kultúrával, sok szépirodalmi adalékot is hozva, olvasmányosan és finom érzékkel bontja ki a komor kérdéseket. A pszichológiai ismeretterjesztő művet ennek megfelelően, a téma súlyosságát és fontosságát szem előtt tartva kell és érdemes - újra - ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]