Több lap, így például a New York Times olvasói is a 2024-es év legjobb ismeretterjesztő könyvének választották Hampton Sides: Cook kapitány felfedezései és végzetes útja című kötetét. Kétségkívül minden idők egyik legnagyobb angol felfedezőjéről van szó, akinek az útjai jelentősen átrajzolták a   [>>>]

Több lap, így például a New York Times olvasói is a 2024-es év legjobb ismeretterjesztő könyvének választották Hampton Sides: Cook kapitány felfedezései és végzetes útja című kötetét. Kétségkívül minden idők egyik legnagyobb angol felfedezőjéről van szó, akinek az útjai jelentősen átrajzolták a korabeli világtérképet. James Cook 1728. október 27-én született az angliai Yorkshire grófságban, egy szegény mezőgazdasági munkás, majd tiszttartó fiaként. Apja munkaadója felismerte tehetségét, és támogatta iskoláztatását. Tizenkét éves korában egy szatócshoz került inasnak, majd tizennyolc évesen hajósinasnak állt egy szénszállító vitorláson. 1742 és 1755 között többek között norvégiai, baltikumi vizeken járt, majd 1755-ben önként jelentkezett a Brit Királyi Haditengerészethez. 1755 és 1759 között matrózként szolgált az Eagle fedélzetén, majd „mastermannek nevezték ki, és a Mercury fregattal Amerikába, a hétéves háború kanadai hadszínterére küldték. Québec ostromakor csónakról felderítette az ott folyó Orleans-csatorna mélységeit és áramlatait, melynek köszönhetően lehetővé vált a hadihajók biztonságos lőtávolságba manőverezése, s a győzelem után a zászlóshajó első kormányosává nevezték ki. Ezt követően feltérképezte a Szent Lőrinc-folyót, majd egy időre asztronómiával, geometriával, matematikával foglalkozott, majd újabb térképészeti feladatokat kapott Új-Fundland és Labrador vidékén. 1765-ben aztán felmérte a Jamaica környéki vizeket (tanulmánya erről nyomtatásban is megjelent), majd az 1766-os napfogyatkozást a Királyi Természettudományos Társaság megbízásából figyelte meg a Burin-szigetek egyikén. 1768-ban hadnaggyá nevezték ki, és megbízást kapott első általa vezetett utazására. Erre 1768 és 1771 között került sor, melynek során megfigyelte a Vénusz átvonulását, feltérképezte Új-Zéland partvonalát, és elérte Ausztrália keleti partjait, így ő volt az első európai, aki partra szállt a déli kontinensen. Ezt követően Jáva és Fokföld érintésével tért vissza Angliába. Második utazására 1772 és 1775 között került sor: ekkor hajózta körül elsőként az Antarktiszt, bizonyítva, hogy a feltételezett „Terra Australis nem létezik az addig vélt kiterjedésében. Ezen útja során, 1773. január 17-én lépte át először a déli sarkkört, felfedezte Niue szigetét, elnevezte az Új-Hebridák szigetcsoportját, a Fenyők, valamint a Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigeteket. Harmadik, utolsó utazására 1776 és 1779 között, két hajó részvételével került sor, melynek fő célja a régóta keresett északnyugati átjáró felfedezése volt. Ezen az úton felfedezte a Hawaii-szigeteket (amelyeket ő Szendvics-szigeteknek nevezett el az Admiralitás első lordjáról), majd északnak indult, az összefüggő jégtakaró azonban visszafordulásra kényszerítette, ami miatt vissza kellett térnie a Hawaii-szigetekre. Itt aztán egy ellopott dereglye miatt véres összetűzésbe keveredtek a bennszülöttekkel, akik több társával együtt 1779. február 14-én megölték, fejét levágták, testét feldarabolták. A két hajó hajó végül John Gore parancsnoksága alatt tért vissza Angliába, 1780. október 4-én. Ezt a nem mindennapi életutat, s a felfedezések ellentmondásokkal terhes, bonyolult társadalmi hátterét és következményeit mutatja be a kötet, nagymértékben támaszkodva Cook kapitány magyarul is megjelent hajónaplóira, valamint az utolsó expedíció további résztvevőinek visszaemlékezéseire, feljegyzéseire. A kötetet jegyzetek és bibliográfia zárja. Széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]