Vélhetően sokakat meglepett a 2016-os amerikai elnökválasztás, amelyből a kutatóintézetek által esélyesebbnek tartott Hillary Clinton helyett Donald Trump üzletember került ki győztesen. Már előtte is, de főleg azóta sokan kritizálták Trump politikáját, sőt személyiségét, az elnöki szerepre való   [>>>]

Vélhetően sokakat meglepett a 2016-os amerikai elnökválasztás, amelyből a kutatóintézetek által esélyesebbnek tartott Hillary Clinton helyett Donald Trump üzletember került ki győztesen. Már előtte is, de főleg azóta sokan kritizálták Trump politikáját, sőt személyiségét, az elnöki szerepre való alkalmasságát, és többek személyiségproblémákat is hangoztattak. Számos újságíró és pszichológus írt, Trump személye kapcsán „rosszindulatú nárcisztikus személyiség-ről, „nárcisztikus személyiségvazar-ról, amellyel az üzletember-politikus sokszor bizarr és még önmagának is ellentmondó magatartását igyekeztek leírni. Mások szociopataként, valamint tanulási zavarral küzdőként mutatták be az elnököt, de ahhoz, hogy mindezeket teljes bizonyossággal meg lehessen állapítani, arra lenne szükség, hogy Donald Trump egy sor pszichológiai és neuropszichológiai tesztnek vesse magát alá – amelyet önként vélhetően soha nem fog megtenni. Mindezt unokahúga, Mary L. Trump is hangsúlyozza most magyarul is megjelenő könyvében. A szerző pszichológus, és szakterületei közé tartozik a trauma és a pszichopatológia, ám még ő sem vállalkozik arra, hogy pontos diagnózist adjon nagybátyjáról. Azt azonban már az előszóban kifejti: ahhoz, hogy megértsük, miként kerülhetett Donald Trump oda, ahol most van, egészen a szerző nagyapjáig, vagyis az elnök apjáig, az ő elismeréséért folytatott harcáig kell visszamenni. Megállapítása szerint Fred Trump küzdelme és szükségletei vezettek oda, hogy végül a fiából is gátlástalan személyiség váljon, és egyúttal olyan önbizalomra tegyen szert, amellyel elrejtheti patologikus gyengeségeit és a mélyben megbúvó bizonytalanságát. A szerző, aki a családi kötelék révén elsőrendű belső információkkal rendelkezik a Trump-famíliával kapcsolatban, úgy látja, hogy Donald Trump felnőve önmaga rajongójává vált. Meg akart felelni apja elvárásainak, jobb és megbízhatóbb fiúnak akart tűnni, mint a bátyja, Freddy, és szép lassan maga is elhitte a saját magáról felépített képet. A szerző egyébként sokáig gondolkodott azon, hogy megjelentesse-e a könyvet. Már korábban is azt gondolta, hogy személyiségproblémái miatt nagy hiba a nagybátyját megválasztani, ám a 2016-os kampány idején azért sem rukkolt elő vele, mert azt sokan egy sértődött, a családi örökségből kiforgatott unokahúg bosszújának tartották volna. Aztán az elnök első ciklusának eseményei, kiváltképp a meglátása szerint félrekezelt Covid-19-járvány, a gazdasági hanyatlás okozta szorongás, az egyre fokozódó és politikai alapon létrejövő társadalmi ellentétek arra ösztönözték, hogy mégis megírja művét. Szerinte ugyanis az azóta elkövetett hibák tragédiával fenyegetnek, így nem véletlen, hogy a Túl sok és sosem elég, vagy hogyan teremtette meg a családom a világ legveszélyesebb emberét címet viselő memoár 2020 júliusában jelent meg (az elnök egyébként igyekezett megakadályozni a könyv megjelenését, ám ez végül nem sikerült, és azóta több mint egymillióan vásárolták meg Amerika-szerte). A szerző egy tanulságos esettel indítja könyvét, amikor a nagybátyjuk, a választási sikert követően első alkalommal fogadta együtt családját a Fehér Házban. Ezt követően, az időben visszakanyarodva, nagyszülei generációjától kezdve fejti fel a család történetét, és igyekszik rámutatni azokra a meghatározó traumákra, pusztító kapcsolatokra, elhanyagolásra és abúzusra, melyek az egész család életét megmérgezték, és ezek a konkrét események és a családi mintázatok egészen odáig vezettek, hogy ma egy súlyos személyiségzavartól szenvedő ember üljön az Ovális Irodában, aki meglátása szerint az egész amerikai demokráciát veszélyezteti. [<<<]