A huszonegyedik század harmadik évtizedébe lépve munkavállalóként és a közösségi média valamely platformjának felhasználójaként szinte mindenhonnan arra késztet (vagy éppen kényszerít) a rendszer, hogy jobban, többet és gyorsabban dolgozzunk, valamint hogy többet fogyasszunk, s közben a minimális   [>>>]

A huszonegyedik század harmadik évtizedébe lépve munkavállalóként és a közösségi média valamely platformjának felhasználójaként szinte mindenhonnan arra késztet (vagy éppen kényszerít) a rendszer, hogy jobban, többet és gyorsabban dolgozzunk, valamint hogy többet fogyasszunk, s közben a minimális szabadidőnk alatt se magunkkal, hanem másokkal foglalkozzunk az online térben. A jelen kötet szerzője radikálisan szakítana ezzel a világnézettel: Jenny Odell a semmittevést tűzte zászlajára, amely mögött több szinten is megfogalmazódik a kritika. A kapitalista termelés, a neoliberális gazdaság- és társadalompolitika ellen éppúgy fellép a fiatal művész, mint a Trump-adminisztráció populista törekvései vagy a techcégek lelketlen, az egyént kizsigerelő világa ellen. A semmittevés, a szemlélődés, a lelassulás mára önálló politikai értelmet nyert. A kultúra ismerete, egy minőségi irodalmi mű elolvasása vagy éppen egy kis ücsörgés a padon nem fér bele a termelés ilyetén logikájába (esetleg csak addig, amíg a termelést maximalizálni lehet). A szerző nem a manapság hangzatos rekreáció mellett teszi le a voksát, hanem a tudatos ignorálást hirdeti. Szeretné felhívni arra az olvasók figyelmét, hogy az élet csak egyszeri, és azt érdemesebb költészettel, a barátaink társaságában, a pillanatot önmagáért megélve eltölteni, mint a közösségi médiához odaláncolt fogyasztóként. „El kellene ismernünk, hogy az egyedüllét, a szemlélődés és a baráti hangulat nemcsak önmagukban és önmagukért létező célok, hanem elidegeníthetetlen joga mindenkinek, aki van olyan szerencsés, hogy él. A könyvet széles körben érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]