A neves társadalomtörténész, Gyáni Gábor történeti monográfiájában a 19 és 20. század magyar asszonyainak életét mutatja be. Gyáni azon kevés történész egyike, akit a szűkebben vett szakmai kérdéseken túl az általános történetelméleti problémák is foglalkoztatnak. Jelen kötetében is több alkalommal   [>>>]

A neves társadalomtörténész, Gyáni Gábor történeti monográfiájában a 19 és 20. század magyar asszonyainak életét mutatja be. Gyáni azon kevés történész egyike, akit a szűkebben vett szakmai kérdéseken túl az általános történetelméleti problémák is foglalkoztatnak. Jelen kötetében is több alkalommal felveti és körül járja a történetírás nőtörténelem kapcsán felmerülő kérdésit. Az elsődleges megválaszolandó dolog, egyáltalán lehet-e külön nőtörténelemről beszélni, és ha igen, milyen alapon. A nőiség biológiailag determinált fogalom-e, vagy érdemesebb a feminista vagy azon is túlmutató (Judith Butler) elméleteket jobban szemügyre venni. Gyáni Butler tézisét elfogadva – miszerint a társadalmi nem egy társadalmi konstruktum, ami visszahat minden korban a biológiai nem artikulációjára – írja meg nők életét bemutató történelmi művét. A tárgyalt korban kezdenek a nők (politika, gazdaság, magánélet) a férfiakhoz hasonló jogokat követelni, a korábbi patriarchális modell, melyben kiterjedt rokoni hálózatok voltak inkább a mérvadóak a mai nukleáris családmodell helyett, lassan megadja magát a nők részéről érkező folyamatos nyomásnak. A kötet tíz fejezetben tárgyalja a nőtörténet legfontosabb kérdéseit. Az első, bevezető fejezetben a patriarchális családmodell történeti előzményeit, változásait mutatja be: a férfiak uralta világban mind a közéletben, mind a magánéletben a férfiak szava döntött. A második fejezetben a budapesti kereső nő alakját rajzolja meg források alapján: ehhez demográfiai adatokat is bevon Gyáni. A harmadik fejezetben a női munkát vizsgálja, azt, hogy hogyan lehetett ezt az új jelenséget összeegyeztetni a patriarchális családmodellel, a kereső nő miért jelentett veszélyt és kihívást erre a modellre. A negyedik fejezetben egy klasszikus női lehetőséget, a házicselédség intézményét mutatja be: annak társadalomtörténeti diskurzusban elfoglalt helyét, a cselédek imázsának alakulását. A következőkben a szexualitás és prostitúció kerül előtérbe, mivel ez is egy alternatíva volt a függetlenedésre a cselédség mellett. A hatodik fejezet a gyermek családon belüli helyét, az érzelmi és értelmi aspektus átalakulását nézi meg közelebbről. A női identitás változóban volt a tárgyalt korszak során végig, melyet nem hagyott érintetlenül a nacionalizmus eszméje sem, s ezzel karöltve az individualizálódás jelensége (7. fejezet). A nyolcadik fejezetben a levelező nő alakját vizsgálja: a korszakban a levél a kapcsolattartás eszköze, de a nőknek szórakozás, tudáscsere lehetőségét is felkínálta, valamint az írás-olvasás szélesebb körben történő elsajátítását is elősegítette. A kilencedik fejezetben a nőket ért erőszak kérdését tárgyalja, melyben a holokauszt traumája megkerülhetetlen témaként merül fel. A tizedik fejezetben a könyv összegzését olvashatjuk, melyben a szerző a felvetett kérdéseket, módszertani megközelítéseket még egyszer módszeresen sorra veszi. A kötet végén egy igen tekintélyes bibliográfia található, mely segít a további eligazodásban. Komoly tudományos munka, melyet Gyáni Gábor eddigi kutatásainak egyfajta szintéziseként is olvashatunk. Történészek számára kötelező olvasmány. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]