„Magyarország valahol Törökország és Csernobil között van, magas hegycsúcsokon – egyszer egy Los Angeles-i közgazdász ezt a választ adta Kiss Róbert Richárd újságírónak arra a kérdésre, hogy vajon hallott-e valaha szülőhelyéről. És ez volt még a „legpontosabb tippelés abból a társaságból. A többiek   [>>>]

„Magyarország valahol Törökország és Csernobil között van, magas hegycsúcsokon – egyszer egy Los Angeles-i közgazdász ezt a választ adta Kiss Róbert Richárd újságírónak arra a kérdésre, hogy vajon hallott-e valaha szülőhelyéről. És ez volt még a „legpontosabb tippelés abból a társaságból. A többiek még soha nem hallottak ugyanis „Éhesországról. Mivel hazánk angol neve olyan közel áll az éhes („hungry) szóhoz, így nem ritka, hogy ezzel a világ minden táján viccelődnek, sőt a szerzővel az is előfordult már, hogy bemutatkozása után gyorsan megkínálták harapnivalóval. Texasban pedig többen azt hitték, hogy itt még mindenki lovon jár, a hatalmas síkságokon. Immár harmadik, bővített kiadásban megjelenő, rendkívül szórakoztató könyve azt próbálja bemutatni, hogy miként látnak a világ különböző népei minket, magyarokat. Természetesen ezzel a témával foglalkozó kutatásokat is felhasznált, ám segítségére volt számos utazása is (eddig saját bevallása szerint összesen 169 országban járt a világon). Megtudhatjuk például, hogy az olaszoknak elsőként a szép magyar férfiak jutnak az eszükbe. Az oroszok szerint a magyarok a pénzre mennek, sokszor betegek, és túl gyakran fújják az orrukat (illetlenül még a színházban is előveszik a zsebkendőt). Az idősebb lengyeleknek a „lengyel-magyar két jó barát mondás kapcsán a közös történelmi szálak jutnak eszükbe, igaz: a fiatalabbak erről már kevesebbet hallottak. A japánok meglepően jól ismerik Budapestet, szeretik a hídjainkat, ám furának találják, hogy milyen sok szabad terület van Magyarországon (ellentétben persze Japánnal). Kubában és több más latin-amerikai országban még mindig a „Magyarország futballnemzet kép él rólunk, Puskás Öcsivel meg a többiekkel a Pantheonban, mintha az azóta eltelt ötven évben semmi se történt volna. Az indiaiaknak érdekesek az ételeink, bár a tökfőzeléket undorítónak találják, és úgy gondolják, milyen szokatlanul szellős a 7-es busz. A bolgárok szeretik a „szlávos vendégszeretetünket, bár furcsának találják, hogy felcseréljük az igent és a nemet. A törökök szerint mi vagyunk a „kedves rokonok, a mongolok úgy gondolják, mi Dzsingisz kán ágán vagyunk távoli rokonaik, az osztrákok szerint pedig büszke nép vagyunk. Azt viszont sok országban osztják rólunk egyöntetűen, hogy pesszimisták vagyunk, jobban tudunk sírni, mint nevetni, rosszul öltözködünk, és a párkapcsolatok terén is lenne még mit tanulnunk. A kötet végén a hungarikumokról és olyan további kérdésekről olvasunk, mint hogy mit gondol a világ a magyar nyelvről, hogyan verik át a különböző országokban a magyar turistákat vagy hogy mi közük a magyaroknak a Ferenc József-földhöz. A szórakoztató kötet általános gyűjtőkörű könyvtárak anyaga. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]