A Lengemesék egyfajta alsorozataként jelenik meg az a tematikus széria, amit az írónő kifejezetten az ovis korosztálynak szán, ez tükröződik a történetek hosszából, szövéséből és szedéséből is: az oldalakon inkább a színes illusztrációk dominálnak, ezeket pár soros szöveg egészíti ki. A kötet első   [>>>]

A Lengemesék egyfajta alsorozataként jelenik meg az a tematikus széria, amit az írónő kifejezetten az ovis korosztálynak szán, ez tükröződik a történetek hosszából, szövéséből és szedéséből is: az oldalakon inkább a színes illusztrációk dominálnak, ezeket pár soros szöveg egészíti ki. A kötet első meséjének (A nehézcsináló) a nyitányából megtudhatjuk, hogy Vilkó ha nagy lesz, "nehézcsináló" szeretne lenni, mivel olyan dolgokkal akar foglalkozni, amiket kihívás végrehajtani. Addig is, míg erre sor kerül, sokat gyakorol, így nem kérdés, hogy amikor a szél elfújja kis barátnője, Lile háncsbabáját, nem rest felmászni a környék legmagasabb fájára alapanyagért. Miután lepottyan, de szerencsésen megússza, meg is beszélik az apukájával, hogy a nehézcsinálónak a legnehezebb: szófogadónak lenni... A második történetben (A rétisas) Lile rémülten veszi észre, hogy a nádas felett egy ragadozómadár kering zsákmányra lesve. Vajon mi lesz a nádirigó és a vadkacsák fiókáival? Amikor Vilkó apukájának a segítségét kéri, az elmagyarázza neki, hogy bizony a sasnak is van helye a természetben, de hogy Lile megvigasztalódjon, kitalál egy olyan megoldást, hogy a kicsik is megmeneküljenek és a sas se maradjon éhen. [<<<]