A magyar Országgyűlés egyhangúlag Rákóczi-emlékévvé nyilvánította 2019-et, s ennek keretein belül számos rendezvényre került sor, melyeken a résztvevő politikusok, történészek, művészek megemlékeztek a fejedelemről. A jelen kötetet az emlékév ihlette, annak – a Mátyás-emlékévhez hasonlóan –
[>>>]
A magyar Országgyűlés egyhangúlag Rákóczi-emlékévvé nyilvánította 2019-et, s ennek keretein belül számos rendezvényre került sor, melyeken a résztvevő politikusok, történészek, művészek megemlékeztek a fejedelemről. A jelen kötetet az emlékév ihlette, annak – a Mátyás-emlékévhez hasonlóan – szeretne maradandó lenyomata lenni. A kötet előszavát Hermann Róbert, a Magyar Történelmi Társulat elnöke írta, melyben kifejti az emlékezés fontosságát, Rákóczi jelentőségét, valamint igen érdekes módon a Rákóczi-szabadságharc, valamint 1848-49 között fennálló hasonlóságokat, egyezéseket, továbbá a két szabadságharcot záró békerendszerek, megegyezések gyökeresen eltérő voltát. A kötet szerző neves történészek, hadtörténészek, akik a 17-18. századi magyar történelem jeles kutatói. A tíz tanulmány közül az elsőt Pálffy Géza tollából olvashatjuk: a történész Rákóczi szabadságharcát egy jóval tágabb perspektívából szemléli, nem elégszik meg az 1703 és 1711 között eltelt évek felvázolásával, hanem tanulmányában arra jut, a szabadságharc bár elbukott, mégis a magyar rendi állam, amelyet I. Lipót minden eszközzel próbált elnyomni, a szabadságharc miatti kompromisszumos helyzetnek köszönhetően kezdett bele 18. századi virágzásába. A következő tanulmány (Czigány István) a szabadságharc idején Rákóczi seregével, valamint a harcokat meghatározó aszimmetriával, az állandóan fenyegető császári fölénnyel vet számot. A követkető két tanulmány a reáliák mezejére kalauzol el minket: Ságvári György a kurucok viseletéről, Kovács S. Tibor a fegyverekről értekezik. Mészáros Kálmán a kuruc sereg vezérkara magánéletét dolgozza fel írásában, míg Gyulai Éva Zboró városának jelentőségét a Rákóczi-család életében. Reiszt T. Csaba II. Rákóczi Ferenc alakját vizsgálja Dudits Andor festőművész munkásságában, Tóth Ferenc pedig a Rákóczi-emigráció történetét dolgozza fel tanulmányában. A kötet utolsó két tanulmánya elszakad magától a fejedelemtől és a szabadságharctól, helyettük a személy és az események utóéletével foglalkoznak: Kincses Katalin Mária a Rákóci-kultuszt teszi meg vizsgálata tárgyává, míg Tüskés Gábor Rákóczi műveiben elemzi a magyarokról, Magyarországról megjelenő leírásokat. A kötet végén időrendi áttekintés, az illusztrációk jegyzéke, résumé, valamint az emlékkönyv szerzőinek rövid biográfiája olvasható. Igényes, gazdagon illusztrált könyv, amely szakmailag is igen kiváló, ezáltal méltó emléket állít II. Rákóczi Ferencnek és szabadságharcának. Történészeknek, a történelem iránt érdeklődő olvasóknak ajánlható mű. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
