A trianoni békediktátum centenáriumára jelent meg Szlovákiában a pozsonyi Comenius Egyetem tanárának monográfiája. Műve a magyar olvasó szempontjából azért érdekes, mert egyrészt bemutatja, miképp látja a szlovák történetírás Trianont, másrészt azért, mert Magyarországgal ellentétben ott nem igazán   [>>>]

A trianoni békediktátum centenáriumára jelent meg Szlovákiában a pozsonyi Comenius Egyetem tanárának monográfiája. Műve a magyar olvasó szempontjából azért érdekes, mert egyrészt bemutatja, miképp látja a szlovák történetírás Trianont, másrészt azért, mert Magyarországgal ellentétben ott nem igazán téma az 1920. évi békediktátum. Így Roman Holec könyve csaknem úttörő munkának számít a témában. A szerző elismeri, hogy a trianoni döntés a magyarok számára „túlságosan kíméletlen büntetés volt, ugyanakkor az okai között számon tartja a magyar nemzetállam asszimilációs törekvéseit, a kiegyezés kori birodalomépítő ambíciókat. Szerinte éppen a kisebbségek asszimilációját szorgalmazó magyar politika aktivizálta a korabeli szlovák értelmiséget és a felvidéki társadalmat, az így kialakult ellenállás volt az elszakadási vágy egyik legfontosabb eredője. Elismeri, hogy a szlovák politikai elitnek nem volt elképzelése az önálló szlovák államiságról, és csak a 20. század elején találtak rá a csehszlovák keretű államiság gondolatára. Azt is tisztán látja, hogy a nemzeti önrendelkezés 1910-es években oly fölkapott elve a magyarok esetében nem, a magyarokkal szomszédos népek esetében érvényesült. De mindenekelőtt a nagyhatalmak geopolitikai és katonai érdekeinek megfelelően alakult ki a trianoni békediktátum. Roman Holec 11 időrendi fejezetben tárgyalja összetett témáját. Az első fejezetek az I. világháború előtti Magyarország nemzetállami, birodalmi törekvéseit idézik meg; a következő részek a háborús vereség következményeit veszik számba, majd Trianon diktátumát, annak jogi vonatkozásait tekinti át a szerző, kitérve a szerződést övező legendákra is. Vizsgálja Trianon következményeit a győztes csehek és szlovákok, illetve a vesztes magyarok szemszögéből; fölidézi a magyar-csehszlovák határ megállapításának részletkérdéseit. Végül is az 1920-as évek elejéig követi a politikatörténet eseményeit, hogy az utolsó fejezetben Trianon emlékezetének jellemzőit világítsa meg. Itt állapítja meg, hogy a magyarokat roppant súlyosan érintő béke erősítette a magyarságban a „szigetszindrómát, az „egyedül vagyunk gondolatát, az etnocentrizmust, és aktivizálta a magyar társadalmat a revíziós célok támogatására. Szerinte a Trianon-értelmezés különbsége abban ragadható meg, hogy 1920. június 4-e után a magyarok visszafelé tekintettek, a 19. századi birodalmi törekvéseket idézték föl, azaz a múltból merítettek a jelen gondolataihoz legitimitást; ellenben a szlovákok előre néztek, hiszen nem is nagyon volt múltjuk. Roman Holec az eseménytörténet fölidézése mellett historiográfiai, geopolitikai, jog- és diplomáciatörténeti nézőpontokat is érvényesít meggyőző szakirodalmi bázison alapuló monográfiájában. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]