Saját nagyapja történetét írta meg könyvében Jaci Byrne. Henry Barnes Jackson (1896-1964) fiatalkorában az első világháborúban szolgált, majd hazatérve az észak-angliai Whitehavenben telepedett le és alapított családot. A húszas években egy tánczenekar élén állt, és fúvószenekarok karmestereként is   [>>>]

Saját nagyapja történetét írta meg könyvében Jaci Byrne. Henry Barnes Jackson (1896-1964) fiatalkorában az első világháborúban szolgált, majd hazatérve az észak-angliai Whitehavenben telepedett le és alapított családot. A húszas években egy tánczenekar élén állt, és fúvószenekarok karmestereként is dolgozott. Mivel a második világháború kitörésekor a népfelkelő hadseregben volt karmester, csak idő kérdése volt, hogy őt is behívják. 1939. szeptember végén meg is kapta a behívó parancsot, hogy csatlakozzon az ötödik határezredhez, Northumberland megye Wooler régiójában, így kénytelen volt elbúcsúzni szeretett feleségétől, Mabeltől és négy lányuktól. Életkorára való tekintettel az egészségügyisek közé osztották be, a kiképzést és egy rövid eltávozást követően pedig Franciaországba vezényelték. Részt vett az észak-franciaországi harcokban, majd Belgiumba csoportosították át, a szövetségesek dunkerque-i visszavonulása során azonban német fogságba esett. Több átmeneti tábor után a lengyelországi Warthelgerbe került, majd 1942-ben az Auschwitz IV. néven is emlegetett blechhammeri hadifogoly-munkatáborba vitték, ahol egészen 1944 novemberéig raboskodott. Amikor a németek tudomást szereztek zenei képességeiről, őt bízták meg egy zenekar megalakításával. Kapellmeister-nek, vagyis "a zenélésért felelős embernek" nevezték ki, és a következő öt évben Jackson és zenésztársai koncertekkel és műsorokkal szórakoztatták a németeket a megszállt Lengyelország különböző munkatáboraiban. 1944 végén, romló egészségi állapota miatt szállították át a hírhedt larmsdorfi kórházba, ám 1945. május 8-i felszabadulásáig még több tábort is megjárt, nem is beszélve két hosszabb menetelésről Ausztriában. A hadifogolytáborokban töltött évekről végig naplót vezetett, sőt fotókat is megőrzött a fellépésekről, köztük jelmezes előadásokról (ahol természetesen férfi rabok játszották a női szerepeket is). A kézírásos naplót Mona nevű lányára bízta, aki később az Ausztráliába költözött lánytestvérének, Joannek adta át azt - így jutott az végül a kétezres években Joan lánya, Jaci kezébe. Ezen naplóbejegyzések alapján az unoka mutatja be Henry Barnes Jackson 1939 és 1945 közötti életszakaszát, azt, hogy a zene iránti szenvedélye révén miként győzte le a rendkívüli megpróbáltatásokat, tudott egyben hadifogolytársainak is segíteni, hogyan tért vissza hazájába és miként telt az élete ismét családja körében, 1964-ben bekövetkezett haláláig. A – sajnos kissé pontatlan magyar címet viselő kötetet (a karnagy ugyanis kórusokat vezet, nem pedig zenekart) – a katonakarmester naplójában szereplő emberek nevei és rangjai, a szerző utószava, valamint fekete-fehér képmelléklet zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]